Nem is fontos mire vágysz, fontosabb, hogy mit érzel,

Kavarogj a zabolátlan szélben, amíg vérzel.

Addig szédülj, amíg az idő és a tér pörget,

Hol a mélyben, hol az égben, megfogod a szörnyet.

Akkor spontán lesz a léted, és határozatlan,

Pedig csak az út változik, a cél változatlan.

A mindenség mindent besző, kattog a varrógép,

Évezredes szőttesébe, csak egy szál vagyok, épp

Ki belát a gép mély titkaiba, és megpróbál

Zsebet vágni, dolgok pillája rebbenve lóbál.

Zseben át kihúzom önmagam, mindenség leszek,

Visszagyömöszölöm a szörnyet, talán vétkezek.

Századok rostjai közt, kopik szabadságharcom,

Az én szavam is csak egy folt, az égi hajnalon.

Rongyolódom, a mindennapom rojtjai lógnak,

Isten csendben bogozza, majd visszaad a sorsnak.

(Bukarest, 2018. május 13.)

1. Nádudvary György:
   2023. május 22. 08:23

   A világmindenségben valóban csak egy kicsi folt vagyunk, mégis mindannyian egyediek vagyunk és így főszereplők is az élet színpadán.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ