minden vers
veszteségek szobra
fölosztva
fájó darabokra
nézel arra
mindig
ami nincs
tekinteted
szorongó bilincs
s a vers
végül
csak
tökéletes csend
azt mondja el amit a csend üzent

*Boér Géza évfolyamtársam volt a kolozsvári egyetemen. Magyar-francia szakot végzett, tanárkodott a Székelységben, sûrû délutánjain verset írt. Különös grafikájú verseket többnyire, tömör tartalommal – megírta bennük a diktatura világát. És vidéken élt, és eléggé magányosan, úgyhogy se Kossuth-, se egyéb díj közelébe nem került. S egy hajnalon – akkor már egyedül élt – holtan találták. A Káfé eddig is közölt tõle, ezután is fog, fogadjátok szeretettel! (gergely)