Molnár János: Új Testimentum (részlet)
DUPLA BALLADA EGY FOSZLÓ ELVTÁRSHOZ
Arcod pufajkasima
Szemed alkonyatlerakat
Agyad zsír s kátránykalitka
Izzó csókodból csikk maradt
Hajad múló szunyogszita
Arcod pufajkasima
Sántál érveid bérlova
Legelne ha volna mit
Szájában közöny fémfoga
Szavaidból kitörött a hit
Címerből sugarak sora
Sántál érveid bérlova
Rozsdaerős ráncos vacak
Mellkasod pionír dobja
Csonthordójából kifakadt
Hasad fanyar kolhozbora
Érzelmeiden ki tettből ért kacag
Rozsdakemény ráncos vacak
Hogy végre valamit befejezz
– tervszerű torzód szétszórt egész –
FÖL FÖL TI sziszeg alvadt lemez
Péniszed a szájhős tengerész
Bölcsen hallgat nem szégyen ez
És végre valamit befejez
Lábszáraid mint Maojét dicsérték
A titkár lépteinek bíbor pora
Hősfaragók vésőjén lett mérték
Vitt fényreklámot drótlova
Az üres fém/csontsajka nem érték
Lábszáraid mint Maojét dicsérték
Álcázott romlást épít a romváz
Zászlókba tömve dereng a penész
Gyűlöletfogótól omlett a körömház
Csőszcsendet s üvöltést kér e kéz
Marnak s marsz jelened tankórház
Álcázott romlást épít a romváz
Betanultad mi az ábra
Nem tudtad hogy mi a tét
Lét pöcegödreit pácoltad
Nem tudod hogy mi a LÉT
Elvtárs bölcs vagy s magasztos
Néma s szószátyár ha kell
Tudásodért senki nem kapdos
Nemtudásod kit érdekel
Csended lelki gnómoktól gangos
* Molnár János 1949. november 5-én született Nagyszalontán. 2020. március 15-én kitüntették a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével. A kettõ között igen intenzív értelmiségi életet élt magyar nyelvterületen – errõl majd késõbb ejtünk szót. Versei a mozaik-költészet ágázatához tartoznak, amelyiknek nagy erdélyi képviselõje Boér Géza volt. Az egymás mellé állított szavak, szótagok, kifejezések egy-egy megélt tartalmat, hangulatot ébresztenek az olvasóban, így adódik egésszé a versvilág. (gergely)
Pusztai Péter rajza