„A jelenés mennyei volt”

Válaszol: HAJDÚ Mónika
Kérdez: GERGELY Tamás
 
 
1. Valamivel korábban arra a kérdésre, hogy mi vagy, úgy válaszoltál, hogy közgazdász nem vagy. Akkor most felteszem újra a kérdést: mi vagy te, Hajdú Mónika?
 
Köszönöm ismételten a kérdésed és engedd meg, hogy kijavítsalak! A pontos válasz így hangzott: „Hogy ki vagyok? A diplomám szerint külkereskedelmi üzemgazdász.” Szerintem, nem. Viszont már akkor is nehezen szedted ki belőlem a szót. Az az igazság, hogy nem igazán szeretek beszélni magamról vagy inkább nem is tudok.
Ezért fogadd el kérlek, hogy Sándor Edit szavaihoz nyúljak, aki, talán mert több évtizede ismerjük egymást beleérzett abba ki vagyok valójában, és ezt egy ajánlásban meg is fogalmazta: „Hajdú Mónika született fotóművész és született költő, egyszerre lírai és ugyanakkor sajátos humorú egyéniség. Szenzitív módon van kapcsolata az őt körülvevő világgal, látásmódja mindenki mástól erősen megkülönböztetett. Egy vízcsepp nála egyszerre könny és drágakő. A vízfüggöny mögül feltáruló világ csak az övé, melyben ugyanakkor mindenki másnak is helye van. Képei befogadnak és más dimenzióba hívnak, rengeteg érzékletes és érzéki információval ajándékozva meg minden szemlélőt. Nem magyar és nem spanyol (hiszen ott él) ember láttatja velünk sajátos képi világát, hanem az egyetemes ember közvetíti az univerzum üzenetét. Azzal a teljes hittel ajánlom figyelmükbe munkáit, hogy képei látványa által megváltozik a világról alkotott viszonyuk. Meggyőz bennünket a művész, hogy a látszat mögül feltárul a csoda.”
 
 
 

2. Hol élsz: több fotód Bilbaóban készült, s mintha ingáznál két világ között – sok a repülõs kép…
 
Valóban ingázom Spanyolország és Magyarország között de ez nem két világ, ha a repülőből nézzük. ? Ugyanakkor lelki gazdagságnak élem meg ezt a földi kettőséget, ami minden materiálison túl mutat mert két népet (pontosabban hármat – magyar, baszk, spanyol) zsigerekből érezni és érteni, nagyobb „vagyon”, mint az anyagi.
Bár a repülős képek nem pont erről szólnak, hanem egyrészt arról a hipnotizáló szépségről, amit a szinte vakulásig erős fényviszonyokon keresztül a mély színkontrasztokig megunhatatlanul élvezek és próbálok közvetíteni is fotóim által, másrészt arról a transzcendens mámorról, mellyel kölcsönhatásban érzem magam az egekben, egészen addig, míg az éjszaka sötét karmájának kormában szembesülök fokozatos múlandóságunkkal a nagy, ismeretlen semmibe, az átvitt értelemben is vett kitapinthatatlan lét légi könnyedségéből vagy a turbulencia kaotikus áramlásából. Ilyen érzésekből szokott felrázni a földet érés, ami önmagában mindig egy eszmélés, hogy testileg a Földhöz tartozom de a lelkem szabad.
 
 
 
3. Fotóid különben rácsodálkozások a világra: ilyen szép, ilyen összetett, tévednék?
 
Dehogy tévedsz! Észre kell venni személyes környezetünket és onnan tágítani a képet egészen addig, míg nem érzékeljük, hogy az Univerzum részei vagyunk, szegmensei az egyetemes örökkévalóságnak, annak minden fizikai törvényével de szépségének elementáris erejével is, mely létünk alapja, hogy rácsodálkozásunk emberi érzékkel hasson abban a káoszban is, amiben most élünk.
Egyszer, amikor Astorgában fényképeztem a tőlem talán „megszokott szokatlan” perspektívában Gaudi Püspöki Palotáját, ami már önmagában egy „beugró” csodára szakrális töltetétől független, a kissé szeles időben az a meglepetés ért, hogy az égen haladó felhők közül két kisebb pont akkor akadt egymásba a Palota fölött, ahova én akkor fókuszáltam és néhány másodpercre egy keresztet formáltak, aztán haladtak tovább szétválva. A jelenés mennyei volt. Mi ez ha nem csoda, azaz, ugye, hogy rácsodálkozás a világra!
 
 
 
4. Vannak filozofikus hangulatú fotóid, ha jól sejtem, az ember témájú legutóbbi kiállítás fényképei ide tartoznak.
 
Ahány ember, annyiféleképp látunk, érzünk, gondolkozunk. Cselekvések, amelyek nemcsak szellemi és fizikai képességeink, hanem lelki rezdüléseink kisugárzásai is. A lelkiállapot az egy teljesen mélyről jövő, szinte spirituális magból születő kedély, melynek stádiumait befolyásolhatják külső tényezők de hangulatának rezonanciái mindenképp érzelmi enteriőrből fakadnak. A fényképezés pillanatához is fizikai létünk lelki örökkévalósága kell. Lelkünkben hordozzuk azt, amit képben látunk meg és annak kivetülését fényképezzük le. Kiforrott érzelmeink orientálnak, emlékeink, belső lényünk receptorai láttatják meg szemünkkel azt, amit fotózunk. A kiragadott szegmens pedig hiába álló, mozdulatlan kép, interaktív kapcsolatban van érzékszerveinkkel és önmagában egész lényünkkel.
Ez a tapasztalás nyit utat arra, hogy ne menjünk el egymás és a dolgok mellett, hanem empátiával érzékeljük szűkebb és tágabb környezetünket. A képek által képzeljük más életébe magunkat, lépjünk be a történetébe s hamar feltárul, hogy emberi sors közösséget alkotunk csak más-más utakon közelítjük annak kiteljesedését.
 
5. Szöveget is írsz egyik-másik fotód mellé – a fotók segítők megnyilvánulni a benned lakó költõt?
 
Mindenképp. Bár előfordul fordítva is, azaz először van szöveg és utána fotó. Ahhoz készül konkrét. De esetek többségében inkább a kép inspirál írásra és onnantól a kettő szoros egységet alkot bennem. Annyira szorosat, hogy nálam már csak így teljes a „kép”. A lehetetlennel próbálkozom, mivel szökő pillanatokban élünk. Nos, ezeket a momentumokat próbálom ily módon megfogni és megtartani a szavak és fények, színek, látomások segítségével. Mert a minden volt és a minden lesz csak árnyalatnyi létutak, átlátszó hártyán libben át az összes pillanat.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

2023. május 26.

2 hozzászólás érkezett

  1. B.Tomos Hajnal:

    Mónikát a világháló jóvoltából „ismertem meg” jó pár évvel ezelőtt, s azóta naponta látom fotóit, olvasom eszmefuttatásait, csodálom ötleteit és „beugró csodáit”. Igy sikerült „zsigerekből érezni és érteni” azt, amit H.M. fotóművész művel, (mert műalkotás minden megnyilvánulása)…..és ez több mint egy futó „fizikális” ismeretség. Ez egy „vagyon” -ahogy ő is megfogalmazta ebben a csodálatos vallomásban -.

  2. Gál Tivadarné Olga:

    Kedves Mónika!
    Jó volt olvasni gondolataid, életfelfogásod ebben a tartalmas riportban is. Nagyon élvezem a névvel szöveggel ellátott fotóidat. Meglátáni a csodát fotóid álltál,nem csak tehetség kell, de benne lenni a Flowban,és a munka hevében történő rácsodálkozás maga adja a csodát.Ajandek az élettől. Nem mindenkinek adatik meg. Te megkaptad!
    Örülök, hogy ismethetlek!

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights