Iván Gizella: Ünnepre (Lana meséi)
„Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;”
Ó, uram, tudd meg, az én szavam oly kevés, hogy kifejezzem mit érzek irántad. Azért vetem Shakespeare-t papírra, mert e szonettje, a hetvenötödik, mely egy ifjú férfiember iránt érzett szeretetét fejezi ki, jobban illik az ünnephez. S te ifjú vagy. Tested erőtől duzzad, eszed vág, mint a borotva, Csaba királyfi vagy te, táltos, Mátyás reinkarnációja. Minden, amit a magyar, vagy mit beszélek, szkíta lélek magának csak kívánhat. Költő vagy te, kire rád bízhatom a pénzemet, vagány kuruc vagy, aki nem tart az ellentől, Lúdas Matyinak születtél, aki nem csak háromszor, százszor is elveri a port a gaz labancokon. Te képes vagy, egyedül te vagy képes Attila nyomdokain járni, már hódolnak neked a keleti kipcsak és türk szolganépek is.
Egy ország, melyet naggyá tettél és a fél világ hálás neked, mert a felemelkedésed példa mindenki előtt. Nem bánnánk azt sem, ha farháton és rohadt krumplin kellene élnünk, csak te légy csillogásban, mert az jó nekünk, ha te jól vagy.
S most nézd csak, a nagy angol szerző, már több mint ötszáz éve megírta életed stációit. Olvasd csak, mily igaz szavak!
Lóvátett lovagok
Sok hűhó semmiért
A velencei kalmár
Tévedések vígjátéka
Ahogy tetszik
Szeget szeggel
A vihar
Macbeth
Minden jó, ha vége jó
A történelemben nem született még oly szeretetre és uralkodásra érdemes férfiú, mint te. Elképesztő karrier, döbbenetes életút, siker, siker hátán. Gigantikus erő és lángelme. Ez jellemez téged uram. S mi, egyszerű halandók hálásak vagyunk néked, hogy láthatjuk gazdagodásod, felemelkedésed. Karóval űzzük el azokat, akik rád akarnak támadni, egy nép fog felkelni érted, a szabadságért. Amit csak te biztosíthatsz jó uram.
S most mondd a költő után Macbeth szavait, hogy az óhaj valóra váljon:
„Ha trónra szánt, emeljen rá a sors, én semmit se teszek” (Szabó Lőrinc fordítása)
Legyen úgy.