Gyulai Nagy András, a csernátfalusi rezes-fúvós zenekar volt karnagya, 1911. június 14-én született a barcasági Csernátfaluban, Apja Gyulai Nagy András (Csernátfalu, 1890- 1918) földműves és kőműves, anyja Elekes Mária (Keresztvár, 1892- 1961) háziasszony volt, akinek 5-ik gyerekeként született András, a második házasságából. Nyúlszájjal született, de sikeresen műtötték. Dédnagyapja Gyulai Nagy András, János öcsével, az 1848-as szabadságharc leverése után Kolozsvárra menekültek. Amikor lecsitultak az üldözések, visszajöttek szülőföldükre, és ebből az ágból alakult ki a 4 különálló Gyulai Nagy család: Gyulai Nagy János (Türkös, Malom utca, str. Morii nr 14.), Gyulai Nagy András (Csernátfalu, Fő utca, str. Braşovului 33), Gyulai Nagy István (Csernátfalu, Eger utca, str. Nicolae Iorga, nr 7.), Gyulai Nagy Károly (Csernátfalu, Eger utca, str. Nicolae Iorga nr 37.). Ebből a 4 családból csak Gyulai Nagy Andrással folytatódik a fiúág, András fia Árpád, az ős fia Endre, és az ő fia Zoltán.

 

 

Csernátfalusi fúvós zenekar 1948.

Balról jobbra az első sor: 1. Buda András nagy dobos, 2. Gyurka Árpád kis dobos, (3. Bencze István fligeres, hiányzik, nincs a képen). Második sor: 4. Benedek János fligeres, Benedek Piroska apja, 5. Benedek Káplár János fligeres, Benedek Káplár Éva apja, 6. Gyulai Nagy András flgeres, karnagy, 7. Klicska János karmester, 8. Köpe István fligeres, 9. Magdó János klarinétes, 10. Deák Samu klarinétes, 11. Jónás István klarinétes, 12. Dávid János klarinétes. Harmadik sor: 13. ismeretlen, 14. Bálint András pozános (MTSZ elnök), 15.Gyurka József bassfligeres, 16. Páter János újonc (Franciaország), 17. Köpe János bassfligeres, 18. Antal Bacsó András bassfligeres, 19. Sipos István bassfligeres, 20. Benedek Andir János bassfligeres, 21. Miklós László kürtös, 22. Kiss Istók István klarinétes, 23. Lőrincz János klarinétes. Negyedik sor: 24. Gyurka István bassfligeres, 25.Tomos Mihály bassfligeres, Tomos (Köpe) Inci apja, 26. Rab János bassfligeres, 27. Papp István bassfligeres, 28 Benedek István trombitás, 29. Gyulai János (a púpos) klarinétos, 30. Gábor András bassfligeres, 31. Tóth András trombitás, 32. Vajda Péter bassusos. Hiányoznak a képről : 33. Kapitány Sándor fligeres, 34. Peltán István fligeres, 34. Parea Mihály fligeres, 35. Rákóczi György, 36. Bencze Mihály bassfligeres, édesapám

 

A gyermek András még csak 5 éves volt, amikor apja az első világháború kezdetén bevonult katonának a Magyar Honvédségbe. Mivel egy jól megtermett férfi volt, több mint 2 m magas, a felderítő osztaghoz került, ami a legveszélyesebb hadi tevékenység volt. Többször kapott kitüntetést, ezüstkeresztet is, ilyenkor haza is engedték 1-2 hétre. 1918-ban az olaszországi Doberdónál, visszavonulás közben egy felrobbant akna őt és katonatársát földdel betemette. Mire a csata elvonult, rohantak, hogy ássák ki őket, de már késő volt. Szegény, kapaszkodott az életéért, ki akarta ásni magát a nagy földhalom alól, még a keze ujjperccsontjai is lekoptak addig küszködött, végül hősi halált halt. Az árván maradt gyereket az anyja mellett a mostoha testvérek is nevelték. Az elemi 1- 4 osztályt a csernátfalusi iskolában végezte. Már az első osztályban kitűnt a zeneszeretetével és az ehhez illő jó memóriával. Az iskolában, a templomban, a családban megtanult népdalokat énekelte és egyben eljátszotta szájmuzsikán is, majd tangóharmonikán. Az iskola és az egyház András továbbtanulását segítette, szerették volna Kolozsvárra küldeni a zeneiskolába, de a családi gondok és nincstelenség miatt nem sikerült. Nagyon jó szervező képességének köszönhetően – ami jellemző egész életére – már serdülő ifjú korában zenés és énekes műsorokat szervezett barátaival szombat és vasárnap délutánonként, az iskola udvarán, vagy a családi ház udvarán. Így anyja is néha jókedvre derült. A teherautógyár helyén egy üveggyár működött, a 8-9 éves András itt is dolgozott.

A könnyebb megélhetés végett, az anya András fiát szabóinasnak küldte. András később 1930-ban Bukarestbe (str. Ştefan cel Mare, 150 szám) szegődik Benedek István úri szabómester műhelyébe. Benedek István csernátfalusi szülőháza, a mostani Székely Kopács János háza (str. Braşovului 45 szám) volt, azelőtt egy Farkas nevezetű postás lakott ott. Benedek István felesége Lőrincz Anna volt. Benedek István az első világháborúban megsebesült, tüdejében ott maradt az ólomgolyó élete végéig. Nagyon szeretett kuglizni, kártyázni, főként pókerezni, és nagyon szerette a társasági életet. Udvarán sokszor tartott bálokat, összejöveteleket, ünnepségeket. Ebbe a világba csöppent bele Gyulai Nagy András, aki zenei tehetségével, a sok népdal ismeretével rengeteg új barátot szerzett, sőt meghódította a mester lányát, Benedek Olgát (Bukarest, 1911. október 30. – Csernátfalu, 1998. december 19.), akivel házasságot kötött 1933. október 28-án. Ebből a házasságból született Aranka (Csernátfalu, 1934. március 28. – 2015. szeptember 13.), Olga (Csernátfalu, 1938. november 19.) és Árpád (Csernátfalu, 1944. május 6. – ekkor bombázták az amerikaiak Brassót.). Zenei tehetségét szerette volna fejleszteni Kolozsváron, de a gyenge anyagi lehetőség, a családalapítás miatt most se sikerült. Erős jellemének, kitartásának és tehetségének köszönhetően már nagyszerűen zenélt, a kottát is megismerte, rengeteg partitúrát gyűjtött. Benedek István egy tüdőgyulladásban meghalt, a szabóműhely Gyulai Nagy Andrásra maradt, egyre nehezebben tudta fenntartani. Felesége Olga asztmás lett, az orvos a hegyvidéki levegőt ajánlotta, így eladtak mindent és hazajöttek Csernátfaluba (Fő utca, str. Braşovului 1 szám). Jó néhány évre rá eladták Lőrincz Anna házát, és megvásárolták Fő utca (str. Braşovului) 33 szám alatti házat, ez lesz majd a rezesbanda hadiszállása is. Majd a Fő utca 1 szám alatti házat, és a Malom utca 14 szám alatti házat is eladták, és megvásárolták Kiss Mihály, híres bukaresti építész házát Eger utca str. Nicolae Iorga, 2 szám.

 

 

A második világháború végén, a szovjet csapatok kivonulása után visszamaradt Csernátfaluban a csehországi Klicska János katonai-fúvós zenekar idősödő karnagya és tanára, a fiatal felességével, József és János fiaival, akik a csernátfalusi magyar iskolába jártak, Olga osztálytársa volt a nagyobbik. Klicska támogatta András törekvéseit. András egyre lelkesebb lett, mert már a kottát jól kezelte, jól zenélt a fúvós hangszereken, így egyre több barátot toborozott, pénzt gyűjtöttek, támogatókat kerestek, így sikerült nekik hangszereket vásárolni a brassói Kubath Wilhelm szász cégtől. A fúvós hangszerek vásárlásában besegített Köpe István a csernátfalvi fűrészgyár tulajdonosa. András fia Árpád is szemtanúja volt, amikor apja Kubath műhelyéve bevitt javításra egy betolypadt trombitát. Ezt a trombitát belülről kitömték finom homokkal, és az egyre emelkedő hő hatására a kemencében visszapattant az eredeti állapotba. Gyulai András csapata, 1948-tól már szorgalmasan tanult, gyakorolt, próbált Klicska tanár vezetése alatt, persze ezt a tanulást meg kellett mindenkinek fizetni. Mint képzett zenészek 1948-ban, az 1848-as forradalom centenáriumán már sikeresen szerepeltek Brassóban a Honterus szobornál, a Honterus-telepen, és Deresztyében a Noai-tavak körül tartott ünnepségen, ahol András mindig felhúzta a magyar zászlót.

Az eseményeket Demeter, a falu dobosa hirdette magyarul: „Figyelem! Figyelem! Közhírré tétetik…” így kezdődött a hirdetés. Az 50-es évektől, a fontosabb helyeken álló villanyfákra hangszórót szereltek –zörgése miatt a románok „zărzărică”-nak becéztek – és ezeken a „hangosbemondókon” közvetítették a néptanács híreit. Gyulai Nagy Olgának ezoterikus képessége volt, jóslatai beváltak, Árpád unokájának is az eseményeit, megjósolta, előrelátta. Parea Mihály, besszarábiai menekült zenész is itt maradt a háború után, Gyulai családnál laktak. Parea felesége törve, de beszélt magyarul, ő egy látogatott jósnő volt.

1950-ben Klicska tanár családjával visszaköltözött Csehországba. Ez nagy törést jelentett a zenekar életében, de András nem adta fel a csatát. Elvállalja a karmesterséggel járó nehézségeket, szervez, tanít, vezet és így a zenekar tovább él, függetlenül, hogy ezt a család élete sínylette meg. Gyulai Nagy András zenekarában ideiglenesen román és szász zenészek is játszottak a brassói katonazenekarból. De rá két évre tragikus helyzetbe került a zenekar, majd felszámolták. Csernátfalu főterén tartott Szent Mihály napi ünnepségen, a majális végeztével egy a helyiségen dolgozó, de jövevény csendőr sârbat rendelt, a zenekartól. A zenekar egyet elhúzott, de a rendőr tovább erősködött, hogy neki folyamatosan sârbat zenéljenek. A kívánsága nem teljesült, erre fel előrántotta pisztolyát, és ezzel kényszerítette a zenekart, de így se sikerült. A zenekar már szedelőzködött, mindenki készült haza. Az ittas rendőr lövöldözött, ebből verekedés lett, végül a rendőrt levetkeztették, jól fenékbe rugdosták, ruhájával feldíszítették a csernátfalusi katonaszobrot. Másnap jött a megtorlás, a zenekar 6 tagját (Tóth István, Benedek Káplár János, Kapitány Sándor stb.) letartóztatták, Andrásnak a családját is, csak a kiskorú gyerekek maradtak otthon. A vád az volt, hogy a zenekar minden tagja horthysta, és magyarkodó. András 6 év börtönbüntetést kapott, amit Krajován kellett letöltenie, ezt a családja nagyon megszenvedte. A vádiratban a titkárnő elgépelte a dátumot, így 11 hónap előzetes letartóztatás után, kezdte meg a börtönt. Végül a felesége kitartó küzdelmének köszönhetően, 11 hónap börtön után a Bukaresti Legfelsőbb Bíróság szabad lábra helyezte. Szabadulás előtt a szeku győzködte, hogy legyen besúgó. Nem vállalta, nem írta alá. Időközben bebizonyították, hogy a főtanú Csernátfalu Verdeş névre hallgató postása (Vásárutca, str. Piața Libertății, 12 szám) hazudott. A pisztolyt Horváth rendőrfőnök csapata, megtalálta a főtéren a nagy árokban, ez az árok lefedés után lett a bretter. Tehát nem a zenészek vették el attól a gyanús rendőrtől, de az is kiderült, hogy nem szolgálati fegyvere volt, hanem a szovjet katonaságtól „megszerzett” fegyver. Ezért a rendőrt büntették meg.

De, hogy Gyulai András ellen a bosszú teljes legyen, szabadulása utáni napon, a katonaság 45 napra behívta szolgálatra a brassói cementgyárba, nehéz fizikai munkára. Miután ettől is megszabadult, a néptanácselnök Radu Nistor, – aki magyarul is beszélt- meglátogatta, és közbenjárt, hogy rehabilitálják, ami végül megtörtént. 1952-ben minden büntetés lejárt, így Gyulai András rögtön hozzákezdett a fúvós zenekarának az életre keltéséhez. Először csak a temetkezési szertartásokat kísérték zenével, majd a román néptanács által szervezett politikai ünnepeken (Május 1, Augusztus 23), agitálásokon, rendezvényeken a rezesbanda zenéje volt a művészi hozzájárulás. András, a karnagy főcélja az volt, hogy zenekarát felvirágoztassa, hogy szép élményekben részesüljenek, és egy jobb társadalmi jövő felé vezényelje. És szépen haladtak ezen az úton.

A zenekar összehívását napra és órára pontosan a karnagy családja biztosította, fia Árpád, és leánya Olga, egész 1983. május 6-ig. A zenekarnak András felesége készített. A partitúrák és zenei kották újraírását, másolását biztosította a karnagy, Árpád fia, és Olga lánya. A zenekart meghívták különböző zenei jellegű versenyekre Brassóba, Feketehalomra, Fogarasra, Sepsiszentgyörgye, és részt vettek Rétyen a Tavirózsa Fesztiválon. Az volt az érdekesség, hogy a csernátfalusi rezesbanda szolgáltatta a zenét, a szemnek-szájnak az ízletes ételeket, finom italokat pedig András apatársa, Andorkó Ferenc, akinek a Rétyi Nyír tópartján volt a vendéglője. András zenekara, egye híresebb és népszerűbb lett. Brassóban, 1958-ban megszervezték a Brassó megyei fúvószenekarok versenyét, ahol a sok híres szász zenekart megelőzve elnyerték a II. díjat, ami óriási elismerés volt. Gyulai Nagy András életműdíjnak számító kitűzős aranyjelvényt kapott.

 

 

A zenekar mindig részt vett az iskolai ünnepségeken, évnyitókon, évzárókon, helyi sporteseményeken (focimeccsek, lóversenyek, stb.) szüreti bálokon, a templomoknál tartott Szilveszter – Újév éjféli koncerteken. A régi hagyomány szerint a temetés gyászmenetele előtt mentek, gyászzenét játszottak, végigmentek a halottas háztól a temetőig, és a sírgödörnél az övék volt az „utolsó szó”. Egyben ők voltak a Tűzoltó Zenekar is, a tűzoltóság által szervezett ünnepségeken, bálokon is ők szolgáltatták a zenét. A 1975-ben a fűrészgyárban tartott tűzoltó ünnepségen, a megyei tűzoltó parancsnokság, kitartó munkájáért díjazta Gyulai Nagy Andrást. Majálist szerveztek a Papp-féle malomkertben, Girószász kertben is. Kubat Wilhelm megírta a Csernátfalusi Tűzoltók Indulóját, a kottájából könyvet adtak ki, amelynek az előszavát Köpe István a fűrészgyáros írta. Az egykori Toma bácsi nagy udvarán (Most Király Mihály bácsi háza, Dózsa Gyögy utca, Zsákutca, 22 szám) rengeteg rendezvényt, ünnepséget, tartottak, Gyulai Nagy András itt honosította meg a virsli estéket, ami a fiatalság egyik kedvenc találkozó helye lett. Gyulai Nagy András halála után ez is megszűnt, de a csernátfalusi Hatházi Mihály zenetanár 5 éve újraindította. Toma bácsinak két szép lánya volt, a magyar fiúk próbáltak nekik udvarolni, de ők csak a román fiúkkal jártak. Az udvaron tekepálya is működött, a háznak volt egy hatalmas picéje, ezt is próbateremnek használta a zenekar. Ide az állami hatóságok petróleum és gázpalack elárusítást nyitottak. A Precizia gyárnak volt egy Recolta nevezetű focicsapata, ezek mérkőzésein is sokszor zenélt a rezesbanda. Hétfalu legjobb focistája Sipos Ödön volt. Román ünnepségeken román énekeket is játszottak. Az állomosításkor elkobozták Magdó bácsi egyik házát (Fő utca, str. Braşovului 24 szám), és telkét. Nagy udvara volt, és hatalmas csűre. Itt volt egy pajta, ahol tartották az elkobzott lovakat, versenylovakat, és a második világháborúból visszamaradt lovakat. Dobre Tibor ezekkel lóversenyeket is rendezett, a Füves (most Dr. Kiss Béla) utca végén levő hatalmas pályán – Magdó János házával szemben -, ahol a focimérkőzéseket is tartották. Mikor a lovarda egy részét felszámolták, akkor Gyulai Nagy András is kapott egy Hilla névre hallgató versenylovat. A Szabó terem volt a jól sikerült bálok, esküvők színhelye, itt is a fúvós zenekar volt a meghívott. Csernátfaluban a mostani Fő utca (str. Braşovului) 37 szám alatt egykor egy híres vendéglő volt, ennek az udvarán is rendeztek bálokat, ünnepélyeket. Az államosítás után a Fő utca (str. Braşovului) 8 szám alatti ház első szobájából raktárt csinált a néptanács. Tele volt ez a szoba elkobzott műkincsekkel, festményekkel, könyvekkel, a csernátfalusi egyházi múzeum tárgyainak egy részével, kitömött állatokkal. Mişu Popp (Papp Mihály?) festőművész a brassói katolikus líceum egykori végzőse, brassói és hétfalusi személyeket is megfestett. Késő öregkoráig szeretett olvasni, kedvenc írója Alexander Dumas volt, akinek regényeit német nyelven olvasta. Egy 1864-ből való festménye túl nagy volt és nem fért be ennek a raktárnak az ajtóján, ezért a hatóságok ketté vágták, és úgy tették el.

Gyulai Nagy András volt az a karnagy, aki a fiatal nemzedékekből válogatta zenészeit, és önként tanított évenként 8-10 fiatalt, hogy meg legyen az utánpótlás, fennmaradjon a zenekar. Önfeláldozó munkásságának, mint igazi tanítómesternek köszönhető, hogy évtizedekig fennmaradt a zenekara. Utólag is fejet hajtunk a Gyulai Nagy András életműve, népnevelő tevékenysége, emberi magatartása, igaz magyar hite előtt. Nagyon szerette Dankó Pista nótáit, neki volt Hétfalu legnagyobb kottagyűjteménye. Kedvenc éneke az összes népdal, de különösen szerette Mikor Rózsa Sándor felül a lovára, Levelek hullnak eljött az ősz, Most van a nap lemenőben, felessége kedvenc dala pedig Őszi fehér rózsa. Sepsiszentgyörgyről az egyik újságszerkesztő a magnetofonjával sokat járt Gyulai Nagy Andráshoz, felvételeket készített róla, újságcikkeket írt az általa vezetett rezesbandáról, és ezeket sokszor közvetítette a Sepsiszentgyörgyről a Maros-Magyar Autonóm Tartomány rádiója, ami hétfaluban a villanyoszlopokra szerelt hangszórókban is hallható volt. Gyulai András életrajzát és kottáit is tartalmazó könyvecskét is írt. Bálint András a jövendőbeli kollektív gazdaság elnöke is a zenekarban játszott, és az egyik próbán elmondta, hogy megkeresték, hogy vállalja el az elnökséget. Gyulai Nagy Árpádot kérdezte, hogy ő mint egyetemista, jövő szempontjából hogyan látja ezt a felkérést, fogadja-e el, vagy ne? Árpád elmagyarázta, hogy miért érdemes elvállalni, többek közt azért is, hogy közülünk való legyen, ne hozzanak egy idegent. Bálint Bandi így elvállalta.

Az általa vezetett kollektív gazdaság (Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet) mindig az ország élvonalában teljesített, így sokszor szervezett ünnepségeket, bálokat, amire a zenekart mindig meghívta. Gyulai András 1966. június 5-én 28 darab zenész egyensapkát csináltatott, – és két tartalékot – amit minden közösségi megnyilvánuláson kötelező volt hordani a zenészeknek. Nem volt más egyenruhájuk. A bácsfalusi kultúrházához csatlakoztatták a zenekart, így néha támogatást kaptak élelem formájában. A zenészek listáját, munkahely, személyazonossági szám, összeg, stb. aláírással le kellett adja a karmester a néptanácsnak. Minden egyes esemény listájának a másolatát megtartotta Gyulai Nagy András, így alakult ki a saját dossziéja. Ilyen listák voltak: 1969-ben, 1971. május 1., 1975. augusztus 24., stb. Ezeken a listákon a zenészek keresztneve majdnem mind románul szerepel, mert a személyazonosságiban kötelező volt románosítani a neveket. Kovács Lőrinc a bácsfalusi kultúrház igazgatója különböző hivatalos események előtt a zenekar tagjait egy hivatalos levéllel kéreztette munkahelyükről. 1969-től több listán szerepeltek a következő zenészek: Gyulai Nagy András (Fűrészgyár, C. 193801, T 794212), Braşoveanu Ioan (Teherautógyár), Lőrincz Káplár János (Precizia, H. 978160), Moraru Dumitru (Precizia), Gábor András (Metrom), Gyurka Árpád (Precizia, D 468594), Köpe Falnagy Mihály (Precizia, E 290934), Tamás András (Precizia), Bálint Gyula (R 290934), , Bencze János (Traktor, M 511017), Kocsis András (Teherautógyár, L 763989), Gyulai Nagy Árpád (Erdészet), Sipos István (Teherautógyár, A. 866899, T 031741), Tomos Mihály (Metrom, D. 830607), Csere Rudolf (Erdészeti hivatal, D 830600), Szász János (Precizia), Gyurka István (Kollektív, NMR 874201), Rabb János (Kollektív, D 840317), Papp István (Metrom), Vajda Péter (Republica szalaggyár, R 283710), Gyurka István (Kollektív, C 826180), Buda András (Kollektív, T 741610), Kapitány Sándor (5-ös építészeti telep), Bacsó András (5-ös építészeti telep), Benedek Káplár János (5-ös építészeti telep), Csabai András (Precizia), Hammas András (Precizia), Csere András (Precizia), Cernețki Ioan (Hidromechanika), Papp Béla (Hidromechanika), Tomos Mihály (U 389863), Tomos András (L 866914), Partin Sándor (M 168967), Gödri P. János, Piroska Béla, Deák János, Benedek Csaba, Papp István (G 826141), Peltán János, Hammas Mihály, Gödri P. Gyula, Székely Árpád, Miklós László. Voltak állandó zenészek, egyesek kihaltak, vagy kiálltak, elmenetek, de jöttek az újjak. Elgondolkoztató, hogy a zenészek munkásemberek, és kollektivisták voltak, de köztük tanár, vagy szellemi munkás nem szerepelt. Minden eseményen legalább 16, és legfennebb 30 zenész szerepelt. Az eseményen jelenlevők névsorát, az esemény megnevezését, dátumát egy nagy jegyzőkönyvbe vezette Gyulai Nagy András, minden nyilvános volt. Például 1967. június 29-én temették Girószász Jánosnak az édesanyját (született Szörnyi), a gyászoló család zenei szolgáltatásként fejenként 29 lejt fizetett a zenészeknek, 10 liter bort, 10 üveg szódavizet, 2,5 kg szalonnát, 1 kg sajtot, 2 liter pálinkát, 2 nagy kenyeret. Az esemény végeztével a karmester udvarán elfogyasztották.

Gyulai Nagy András utódai: Olga (Szász Bacsó) lánya gyerekei: Szász Bacsó Mihály mérnök, az ő gyerekei Dávid és Róbert informatikusok, és Szász Bacsó (most Farkas) Blanka az ő gyerekei Andrea biokémikus kutató Londonban és Péter, aki szintén Londonban egyetemista. Aranka (Páll) lányának gyerekei: Páll Éva, akinek Ági lánya Londonban él, és Mátyás fia aki Londonban rendőrkapitány, és Páll Lajos kinek fia Páll Ödön. Árpád fiának Endre fia mérnök, és Endre fia Zoltán informatikus.

A karmester Árpád fiát megtanította az úri szabóság rejtelmeire, de a fia inkább elvégezte a brassói erdészeti egyetemet, Csíkszeredában lett erdészmérnök majd, hazanősült. Ő varrta Margit feleségének a csángó ruhát. Mikor Endre unokája elvégezte a 7. osztályt, akkor Gyulai András zenekarával, a csernátfalusi iskolazáró ünnepségén szerepelt. Sajnos rövid, de súlyos betegsége miatt – állítólag rézmérgezés okozta májrákban – 1983. május 5-én a Teremtő magához szólította. Ekkor két hangszere Bukarestben volt feljavítás alatt, de egyes zenészek hanyagsága miatt soha nem került haza. Gyulai András a halálos ágyán hátrahagyta, hogy a zenekar vezetését Tamás András vegye át, de nemsokára ő is meghalt. Majd Gyurka Árpád vette át a karnagy szerepét, de az 1989-es változások után a falusi zenekarok létszáma folyamatosan csökkent, így lassan megszűntek a bácsfalusi, türkösi, csernátfalusi, hosszúfalusi (alszegi és felszegi), tatrangi, zajzoni és pürkereci zenekarok. Gyurka Árpád utolsó megmentőként a hétfalusi zenekarokból csak egy kisebb létszámú zenekart tudott összekovácsolni, de halála után ez is megszűnt. Bartha István a csernátfalvi iskola igazgatója nemsokára az alszegi pionírház igazgatójaként, összegyűjtötte a megmaradt hangszerek nagy részét, azzal az ürüggyel, hogy ott szerveznek zenekart. Sajnos nem lett semmi ebből, de a drága hangszereket oda adományozta a brassói Şaguna Líceumnak. A fiatalság már nem akar fúvós hangszeren tanulni, a média által sugárzott értéktelen zenét, zörejt fogyassza.

Gyulai Nagy András alapította vidékünk leghíresebb fúvós zenekarát, élete egy példaértékű korszak volt, tele eredményekkel, megvalósításokkal, de halála után ez a korszak is véget ért. Ha valakinek nem szívügye, nincs meg az isteni adottsága, hite, embersége, kitartása, egy ilyen titáni munkát, nem tud megvalósítani. A zene területén Hétfaluban, csak Gyulai Nagy Andrásnak sikerült, de ezáltal történelmet is írt. A cél szentesíti az eszközt, az ember a helyet. Végezetül álljon itt Gyulai Nagy András karnagy hitvallása: Miért harcolok ezért, és ezzel a zenekarral? Mert csak ezeken a jókedvű majálisokon, bálokon, találkozókon ismerkednek össze lányaink, fiaink – ezek az új magyar ifjúcsaládok bölcsői: ahol Istenünk áldásával a zene, az öröm, a szeretet és az ének kapcsolja össze és teljessé teszi sorsunkat, jövőnket.

 

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ