az élet csupa gyönyörűség?

a rossz csak azért van hogy

megtanuljuk látni a szépet a jót?

a szép azért hogy lássuk a rútat

s azt is ami a kettő közé szorult?

 

s mindez miért? hogy átérezzük a lét

kifejezhetetlen egyediségét?

a változást, a végességet, mulandóságot

amiben egyedül vagyunk, hiába mással?

 

magunkban állunk a világban

istennel szemben, ami mondható

világmindenségnek is, határtalannak

 

de hát lehet-e egyáltalán

határtalan határolt nélkül?

s ha öröktől fogva így van,

mi az, hogy örök?

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ