ÜVEGHEGY – 10!
Válaszol Véghelyi Balázs
Kérdez Gergely Tamás
– Tíz évvel ezelőtt indult a kiadó – melyik volt az első könyvetek?
Az első könyvek a barátaim munkái voltak. Én magam is íróféle lennék, több kiadónál is megjelentek könyveim, hát gondoltam: értek hozzá… Igazából menet közben kezdtem el érteni. Megkerestem tehát Bozók Ferencet és Deák-Sárosi Lászlót, hogy lenne-e kiadandó kéziratuk. Volt kézirat – és bizalom is a részükről. Így indult a történet. Eleinte hátizsákkal jártuk a kisebb könyvesboltokat, hogy vegyenek át néhány darabot bizományba. Valahol átvettek, valahol nem. Aztán később már a nagy terjesztőkkel is kapcsolatba kerültünk. Mára elmondhatom. A kiadványainkat, aki keresi, az biztosan megtalálja. Úgyhogy csak keressék!
– Melyik volt a legkésőbbi? Az antológia?
Igen, ebben az elmúlt tíz év kiadványaiból válogattunk. Vegyes műfajú, széles keresztmetszetet ad a könyveink és a szerzőink sokféleségéről.
– Milyen műfajokat hoztatok egy kalap alá?
Vers, széppróza, esszé, tanulmány, dráma, mese. Ezek a fő műfajuk. Utóbbi érdekes, mert bár nem zárkóztunk el tőle, de nem gyerekkiadóra gondoltunk. Ehhez képest sok a gyerekkönyv. Valószínűleg a névválasztásból adódik, hogy a szerzők szívesen küldenek mesekönyveket. A tiéd az elsők között volt – és a legjobbak között van.
– Sok az erdélyi – véletlen ez vagy szándékos törekvés?
Ez véletlen. Már csak azért is, mert nincsenek erdélyi gyökereim. Úgy alakult, hogy lett egy Erdélyből elszármazott szerző, aki ajánlotta a kiadót egy ott élőnek, ő egy másik elszármazottnak, és így tovább. Az eddigi névsor: Cseke Gábor, Deák-Sárosi László, Fazekas Major Gizella, Gergely Tamás, Jakab Krisztina Franciska, Mátyás B. Ferenc, Székely Ferenc, Tar Károly, Ez egyébként – Erdélytől függetlenül is – jellemző: szájról szájra, szerzőről szerzőre terjed a hírünk.
– Hányan dolgoztok a kiadóban? Még mindig kétszemélyes?
A feleségem, Balogh Ágnes Emese és én végezzük a munka nagyrészét, de sokat segít apám is, és van néhány külső munkatársunk, akik alkalmanként besegítenek, ha kérjük.
– Hogyan lehet Százhalombattán kiadót vezetni?
Úgy, mint bárhol. Kell hozzá egy számítógép és egy telefon. Kiadóként eleinte nem volt különösebb kapcsolatunk a várossal, de most már több helyi szerzővel is megtaláltuk egymást, rendszeresen ajándékozunk könyveket versmondó versenyekre, gyereknapi rendezvényekre, óvodai vagy iskolai bálokra… A Halom Televízióban és a Százhalombattai Hírtükör is hírt ad a könyveinkről, eseményeinkről, és a város önkormányzatától is kaptunk már támogatást. Tehát megtaláltuk a helyünket a városban (is).
– Van-e szükség 2023-ban Magyarországon könyvre?
Szükség van, igény kevésbé. De ez nem csak magyarországi jelenség.
– Mik a nemrég lezajlott könyvvásár eredményei?
Az Ünnepi Könyvhéten koncentrálódik a magyar irodalom: felvonulnak a szerzők, a kiadók és az olvasók is. Mert azért még vannak bőven. Idősebbek, fiatalabbak egyaránt. Öröm látni, hogy ennyien érdeklődnek a könyvek iránt, és – anyagi lehetőségeik szerint – vásárolnak is a kínálatból. Mi most sok új könyvet vittünk, de persze ott voltak a régebbiek is. Jóval kevesebbet kellett hazacipelni, mint amennyit odavittünk, tehát elégedett vagyok.
Pusztai Péter rajza