Hendrik Folkerts, a Moderna Museet nemzetközi kortárs művészeti kurátora írja a 2023 június 7-i „Lustholmen: Katalin Ladik” című performanszról:

Ladik Katalin a müncheni Haus der Kunst-ban (2023)

Ladik Katalin 2017-ben Athénban legendás performanszot adott elő „Gyere velem a mitológiába” címmel. Erre az alkalomra egy 60 méter hosszú vörös textilmunkát készített, amelyre két párhuzamos szálat hímzett: egy szaggatott fehér szálat, amely arra a fonalra utal, amelyet Ariadné, Minósz király lánya adott szerelmesének, Thészeusznak, hogy kitaláljon a Minótaurosz útvesztőjéből, miután megölte a szörnyeteget; és egy folytonos, aranyszínű szálat, amely a mese mitológiai és spirituális lényegét ragadta meg. Ladik Katalin így fogalmazott: „Az egyik szál árnyékként kíséri a másikat, mégis önálló alakzatokat hoz létre önmagából. Saját élete van”.

Most, hat évvel később ezt az árnyékszálat követtük. Ladik Katalin így emlékezik: „Gyerekkoromban az árnyékommal játszottam, és azon tűnődtem, vajon az árnyékom én magam vagyok-e? Miért utánoz engem olyan groteszkül, mintha csúfolódna velem? Amikor felbosszantott és megharagudtam rá, bementem egy sötét szobába, és az árnyékom eltűnt. Így álltam bosszút rajta. Néha úgy tűnt, mintha üzenetet próbálna küldeni nekem – valami fontosat a mulandóságról. Amikor felnőttem, és színésznő lettem, észrevettem, hogy a színpadon, a rivaldafényben nincs árnyékom. Árnyék nélküli lénnyé váltam, egy nemlétező, mitológiai figurává.”

A Lustholmen Fesztiválon Ladik Katalin a Skeppsholmen-szigeten, a Moderna Museet épületéből a víz felé vezet bennünket. A folytonos fehér szálat követve visszavezet bennünket az árnyékhoz. 

Ladik Katalin 2023-as „Gyere velem a mitológiába” című performansza megelőlegezi az  2024. november 9. és 2025. április 20. között látogatható stockholmi retrospektív kiállítását a Moderna Museetben.

Ladik Katalin (született 1942, Újvidék) a közép- és kelet-európai művészettörténet-, irodalomtörténet és performanszművészet meghatározó képviselője . A költészethez és a performanszhoz való radikális hozzáállása túllépi a nyelv határait, kiterjeszti annak megnyilvánulási formáit: a papírra nyomtatott szövegen és a testen keresztül, vizualitásban és írásban, olyan művészi formákban amelyek egyszerre hallhatóak és átélhetőek.