Gergely Emese: Szent Márton köpenye. Ábel Kiadó, Kolozsvár, 2022

Gergely Emese Szent Márton köpenye című könyve izgalmas prózai vállalkozás. A történelmi téma, a múltidézés ellenére egyszerre lírai és balladisztikus, erőteljesen képi jellegű. Végeredményben családregényről van szó – egy homoródszentmártoni család három generációjának életeseményei kerülnek fókuszba -, de közvetett módon történelmi regénynek is tekinthetjük, hisz a 20. századot, amelyet e három generáció sorsa révén végigtekint a narrátor, egyértelműen a nagy történelmi kataklizmák határozzák meg.

A kerettörténetet egy ház felújítási munkálatai adják: szülei halálát követően az egyik örökös, akit a kívülálló narrátor egyszerűen „az asszony” megnevezéssel illet, hazatér az ősi házba, rendbe szed, tataroztat, takarít, közben a tárgyak emlékeket, személyeket idéznek meg. Az alaptörténet tehát jelen idejű, a primer események jól beazonosíthatóan a 2000-es években játszódnak, a főszereplő mégis a múlt: a nagyszülők, szülők hányatott sorsa. Többnyire elszenvedői a nagy történelmi eseményeknek, a háborúknak, ugyanakkor az újrakezdés, élni akarás ereje is átjárja az elbeszélést – mert a kollektív traumák mellett ezt a hitet is továbbadták az elődök.

Az egyik kulcsszereplő a nagyapa, Gál Jenő, aki megjárta mindkét világháborút, akinek (fiktív) önéletrajzi töredékeit is tartalmazza a regény. Sorsa a 20. századi erdélyi magyar történelem kvintesszenciája. Az ő alakja mellett a család három generációjának tagjai bukkannak fel, történeteik összefonódnak – az összefonódást a narráció csapongó, időben előre-hátra ugró módja is jelzi.

Gergely Emese kiválóan teremt hangulatokat, ábrázol jellemeket.  Csupán a párbeszédei tűnnek olykor mester­kélteknek, de nem ez az uralkodó beszédforma, hanem a monológ, a narrátor empatikusan szólaltatja meg szereplői érzéseit, gondolatait, gyakori a szabad függő beszéd. A főszövegbe kurzívval idézetek vannak beépítve, melyek tovább fokozzák a líraiságot – ezek többnyire kontextustól függő, szabad asszociációs textusok, versekből, népdalokból stb. A hitelességet erősíti, hogy a helyszínek valóságosak (Homoródszentmárton és környéke, Székelykeresztúr, Csíkszereda, különböző háborús frontok, de az Újvilág is megjelenik stb.), a miliő erőteljes látványelemek révén van felskiccelve.

A könyv pátosztól mentesen mondja ki, hogy van még megtartóerő ebben a kisközösségben, Székelyföldben (lásd cím!), ehhez különlegesen megkomponált (női nézőpont!), nyelvi kellékeiben is izgalmas világot tár elénk, melyben „eggyé gömbölyödik még egyszer a mindenség”.