„Létező” és „árnyéka” falra feszítve az acb Galéria (Budapest) Summer Show kiállításán, 2017. július 7.

Miként a hímzett textilnek van színe és visszája, úgy a létező dolgoknak van árnyéka. A hosszú, vörös, hímzett vászonra tekinthetünk úgy, mint a görög mitológiában Ariadné fonalára. Ez a saját kezemmel hímzett vörös vászon 29 cm széles és 60 cm hosszú. Egy vastagabb fehér fonal, és egy vékonyabb fehér fonal öltései látszanak a vászon elejétől a végéig, amelyek folyamatosan és párhuzamosan hajlékonyan tekerednek, követik egymást, keresztezik egymást, néhol pedig spirálist alkotva megpihennek. Ennek a hosszú vörös Ariadné sáljának nincs színe és nincs visszája. Mindkét oldala egyenrangú. Mindkét oldalon látszanak a fonal csomózásai, és az is látható, hol szakadt el a fonal. Ott érvényesül a szünet, a létezés hiánya. Az egyik fonal árnyékként kíséri a másikat, ám mégis önálló figurákat alkot önmagából. Önálló élete van.

Csak a létezőnek van árnyéka. Melyik fonal a „létező”, és melyik az „árnyék”? Először a vékonyabb szállal hímeztem, ez halványabb volt, ő az „elsőszülött”. Mivel ez halványan látszott, a vastag fonallal felerősíteni szerettem volna a vékony fonal jelenlétét. Így a kiegészítő, a később született fonallal való hímzést lett a szembeötlő és domináns. Így az „árnyék”, a nemlétező, a létezőnek a groteszk mása, az alter-egoja lett a vörös zenei partitúra fő szólama. Ennek a textil partitúrának mindkét oldalát „leéneklem”. Amelyik hímzés az egyik oldalon fenn van, a másikon lenn van. Hermész Triszmegisztosznál a Tabula Smaragdinában: „Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van. És ami fent van, a megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsuk”

Gyerekként sokat játszottam az árnyékommal és feltettem magamban a kérdést, hogy vajon az árnyékom is én vagyok?

Miért utánoz engem groteszkül, mintha gúnyolna. Amikor dühös és elégedetlen voltam az árnyékommal, bementem a sötét szobába, és ott eltűnt. Ez volt a bosszúm. Néha úgy tűnt, mintha üzenni akart volna valamit, valami fontosat a mulandóságról. Amikor felnőttem, színésznő lettem, és felfigyeltem, hogy a színpadon a reflektorok elhelyezése miatt, az embernek nincs árnyéka. Árnyéknélküli lény lettem, nemlétező, mitológia figura.

A vastagabb fehér fonál a mitológiai, szellemi lény, a vékonyabb és halványabb fonál a halandó ember Ariadné sálján, aki Hermész Triszmegisztos barlangjába ment énekelni.