1. Ki vagy te, Molnár István, aki a stockholmi falakon lévő, az idő által létrehozott, festményeket fotózod kétnyelvű (magyar-svéd) honlapodon?

1950-ben születtem Budapesten. 1971 óta élek Svédországban. A stockholmi egyetemen folytattam tanulmányokat és 1991-ben filozófiai doktorátust szereztem a szinháztudományi tanszéken a „Det gör godt att skåda” [”Jól esik nézni”] című disszertációval, amelynek az alcíme:  ”Bildning, moral och underhållning i dramatik och offentlig debatt under teatersäsongen 1868-69 i Stockholm” [”Nevelés, erkölcs és szórakoztatás a drámában és a közvéleményben az 1868-69-es stockholmi színházi évadban.”]. . 1996-ban jelent meg a „Fjärilens tredje val” című regényem (Ordfront kiadó). A könyv magyar fordításban is megjelent, „Mint pillangó a tűzhöz” cimmel (Ághegy kiadó, 2011). Saját kiadásban versgyüjteményeket publikáltam. 1999-ben megjelent egy gyüjteményes kiadásom (versek és próza) „Pinocchio” címmel (Serum kiadó). Az utóbbi években fényképezéssel foglalkozom. A stockholmi házfalakon rejtőzködő ábrák, jelek és figurák érdekelnek. Képeim nagyrésze az interneten is elérhető, az istvan.pb.online című oldalon.

2. Mik ezek a minták a falon, s mivé válnak a fotóidon?

Ezek a minták a falon valóban csak texturák a stockholmi házfalakon. Az idők során véletlenszerűen létrejött repedések, elszineződések, formák és alakzatok. De hogy pontosan „mivé válnak” a fotóimon, azt nem tudom. Értelmet, vagy legalábbis valamiféle jelentőséget kapnak, amikor képekké válnak.

 

3. Mi a munkamódszered? Vasárnapi sétáidon kattintgatod a gépet vagy szisztematikusan járod a terepet?

Nyugdíjas vagyok. Minden nap vasárnap. Naponta járom a várost, és „kattintgatom a gépet”. Ez a munka első része. Megtalálni és regisztrálni a falakon rejtőző ábrákat. A munka második része a digitális szerkesztés, otthon a számítógépnél. A Lightroom nevű képszerkesztő program segítségével megadom a képek végleges formáját. A munka harmadik része valamiféle értelmezés. Mit látok a képen? Mi a kép tartalma, jelentése, üzenete? Milyen címet adjak neki? Ez a rész ugyanolyan fontos, mint a fényképezés és a képszerkesztés. Egy kép csak akkor készül el teljesen, amikor nevet kap.

4. Kik az élvezői, rajtam kívűl, a falfestményeidnek, kik reagálnak, hogyan?

Több mint öt éve naponta megosztok egy új képet a Facebookon. Az oldalam neve „István Molnárs bilderbok” (vagyis „Molnár István képeskönyve”). Van egy kis csoport amelyik rendszeresen lájkolja, kommentálja és néha megosztja a képeimet. Örülök, hogy a követőim nem csak rokonokból és barátokból állnak, hanem olyan emberekből is, akiket személyesen nem ismerek. Sokféle kommentárt kapok. Van aki csak megjegyzi, hogy tetszenek a képeim. Van aki korrigálja a látottakat. Ha példáúl egy képnek azt a címet adtam, hogy „Zoli megtalálta dédnagymama faltörő kosát”, akkor lehet, hogy valaki megjegyzi: „Faltörő kos?! Hiszen ez egy kiscica!”. Minden komment értékes. Fontos tudnom, hogy nem légüres térben dolgozom, hogy a képeim másoknak is jelentenek valamit. Volt néhány kiállításom is, stockholmi galériákban. A véletlenül betévedt látogatók pozitiv reakcióinak különösen örültem.

 

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ