Hol volt, hol nem volt, volt egy Föld nevű bolygó, annak egy kis tengerén megbújt egy kicsiny, de gyönyörű sziget, aminek a neve, Pokol. Az Úr azt parancsolta, oda vigyék mind, aki rosszat tett az életében, s emiatt félnie kell. Az Úr tudta, nem lehet örökös rettegésben élni, ezért ezt a szigetet adta a gonoszoknak. A Sátán azonban túl kicsinek találta a helyet és perbe fogta a jó Istent. Odaküldte a legjobb ügyvédeket a nagy tanács elé, akik eképpen érveltek.

A Sátáné a Föld bolygó lelkeinek immár nyolcvan százaléka. Az univerzumból való részesedése ezen a területen pedig ugyancsak hatvan százalék körüli.

Az Úr már elfáradt, nincs ereje és úgy látják, kedve sem az emberek lelkével foglalkozni, hibát hibára halmoz, elveszíti az amúgy megnyerhető háborúkat, az emberek elégedetlenek, a templomok kiürültek. Épp ezért ezekre is igényt tart a Sátán.

Az emberek összezavarodtak, mert az Úr hagyja csak úgy megtörténni a dolgokat, nem avatkozik bele semmibe. Kiégett. Ami nem is csoda, érveltek az ügyvédek, mert nagy az univerzum, s az öreg Isten már nem az az ifjú titán, aki a teremtés hajnalán szép tervekkel indult a jövőbe.

A sátáni ügyvédek még azt is felrótták az Úrnak, hogy nem akadályozza meg a természeti katasztrófákat, csak némán nézi a jobb sorsa érdemes emberek pusztulását. Nem avatkozik bele a gondolataikba, a vallástól is egyre nagyobb a távolságuk, pedig anélkül nem lehet irányítani, befolyásolni egy bolygó lelkét.

A Sátán azonban ereje teljében van, kész kitárni ölelő szárnyait az eddig tétovázó népség felé is. Ő garantáltan irányítani fog, beleavatkozik a háborúkba, uralkodni fog a lelkek felett. Nem jó az, ha egy bolygón többféle embertípus van, sőt, a gondolatnak is egynek kell lenni. Erre már készen is vannak a tervek, tették le a Nagy Tanács elé az iratokat.

Megszüntetjük az iskolákat, az embereknek ezek nélkül is olyan tudást adunk, amire a legjobban szükségük van. Alázat, a Sátán imádata, megfelelés a normáknak, amiket egy Neresztény csapat szab majd meg. Nem kellenek színházak, kulturális létesítmények, mert mindenki készen kapja majd a művelődési anyagot, melyet a többi tudni és látnivalóval egy chipben helyezünk el a fejükben. Az embereknek ki sem kell mozdulni otthonról, csak ha munkára hajtják őket, mindent a szoba falára vetítenek.

Megszüntetik az éttermeket is, de létrehoznak egy étkezési pasztillagyártó üzemet, s a hét elején mindenki megkapja majd a maga adagját. Sőt kórházakra sincs szükség, sorolták az ügyvédek, mert a Sátán nem tűr meg beteg embert a közelében.

A Nagy Tanács elgondolkodott. Igaz, hogy az Isten öreg és már nagyon feledékeny, s az is igaz, nem jó irányba mennek a dolgok. Lehet le is kéne cserélni, ideje nyugdíjba küldeni. Az ügyvédek boldogan fészkelődtek ezeket a szavakat hallva, s várták az ítéletet.

Úgy döntöttünk, olvasta fel a jegyző, hogy az Urat 2023 augusztusában nyugdíjazzuk. S oda is adjuk a Föld bolygón élők lelkét a Sátánnak, kezdjen vele azt, amit akar.

S ki lesz az Úr helyett, kérdezte a prókátor sereg. Mert a Sátán nem élhet Isten nélkül. Ha névleg is, de kell az ellenpár.

A Pokol szigetére már beköltözött valaki, őt fogjuk megkérni, mondta ki a jegyző. Ez a jóember már úgyis azt hiszi magáról, hogy ő a világ ura, így meg is adjuk neki a lehetőséget. Az, hogy ez a pozíció mennyire magányossá teszi, azt meg majd megtudja, mikor rázárja a Sátán a palota kapuját. 

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ