Julius Popper (Bukarest, 1857. december 15. – Buenos Aires, 1893. június 5.) Perlei és Naftali C. Popper (1820 – 1891) lengyelországi zsidó értelmiségiek gyereke, az Oszmán Birodalom állampolgáraként lett elismert mérnök, térképész és felfedező. Az aranybányászat, a térképészet, a Tűzföld gyarmatosítása és polgári szervezése terén kifejtett tevékenységéért, a „Patagónia konkvisztádora” becenevet kapta.

Apja, gimnáziumi tanárként több nyelvet beszélt, megalapította Bukarest első izraelita iskoláját, az akkori korban fejlett tantervvel. Az ortodox zsidó többség kívánságának megfelelően az oktatás nyelve a jiddis, a román és a német volt. Apja újságíróként a Timpul című liberális kétnyelvű román-jiddis hetilapot szerkesztette, amely mindössze három hónapig jelent meg, mert nem talált kedvező fogadtatásra a havasalföldi konzervatív zsidók körében. Az ifjú Popper apja iskolájában tanult, amelyet később sajnos bezáratott a hatalom, mert az akkori oktatási minisztérium szerint nem felelt meg a „hivatalos tantervnek”. Ezt csináltálták más kisebbségi iskolával is. Az iskolája bezárása után Naftali Popper antikváriumot nyitott. Az ifjú Popper Bukarestben nem folytathatta tanulmányait, ezért Franciaországba ment, hogy mérnöki tanulmányait folytassa az École Polytechnique-en, majd a párizsi École Nationale des Ponts et Chaussées -en, ahol bányamérnökként végzett. Diákkorában korrepetálással fizette ki a Sorbonne-on a fizika, kémia, meteorológia, geológia, földrajz és néprajz kiegészítő kurzusait. Popper különös vonzalmat érzett a nyelvtanulás iránt; folyékonyan beszélt románul, németül, jiddisül, angolul, spanyolul, portugálul és franciául, valamint rendelkezett olasz, latin és görög és kevés magyar nyelvtudással.

Az egyetem elvégzése után Konstantinápolyban keres munkát, majd átmegy Egyiptomba, ahol a Szuezi-csatornánál dolgozik. Ezután Indiába, Kínába és Japánba utazik. Ezen utazások során, mint egész életében, szoros levelezést folytat a Román Akadémia földrajz szakosztályával. 1881-ben visszatér Romániába, hogy meglátogassa családját. Újabb útra indult, amely Szibériába, onnan Alaszkába, majd Kanadába és az Egyesült Államokba vezetett, ahol egy ideig New Orleans város szennyvízelvezetési és urbanizációs programjában vett részt.

A következő évben Havanna (Kuba akkor spanyol gyarmat volt) városának és kikötőjének rendszeresítését tervezte. Kubából Mexikóba ment, ahol térképészként dolgozott, és újságíróként debütált a Diario de Los Forasteros című emigráns kiadványnál. Ramón Serrano Montaner chilei fregattkapitány 1879-ben expedíciót szervezett a Tűzföldre, ahol a Santa Cruz tartományban található Cabo Vírgenes mellett aranytartalmú homokot, sőt aranyrögöket is talált. Montaner felfedezésének híre 1885-ben jutott el Popperhez, aki rögtön Buenos Airesbe utazott.

A Tűzföld még feltáratlan területe, Ushuaia ideális földrajzi fekvésnek örvendett. Popper kapcsolatba lépett argentin politikusokkal és üzletemberekkel, akiknek előadta tervét: aranyat akart felfedezni Santa Cruzban, ami a Tűzföldet az argentin aranybányászat élvonalába emelhetné. „El Dorado” Névtelen Társaság 1886 elején elküldi Poppert, hogy tanulmányozza és becsülje meg a Cabo Vírgenes-i bányászat esélyeit. Buenos Airesbe visszatérve bemutatja előzetes felmérését, amely szerint az aranybányászat eredményes lehet, ezért elkezdi a személyzet és az anyagok összegyűjtését egy alaposabb tudományos feltárás megszervezéséhez Tierra del Fuegóban.

A felfedezett aranylelőhelyek koncessziós okirataival ellátva 1887 végén szállt partra a San Sebastián-öbölben. A déli 53° 1´20´´ és a nyugati 68° 15´ szélességi fokon aranymosó létesítményeket és lakásokat épített egy nagy közösség számára. Így alapította az El Páramo – ma Río Grande – kolóniát, mely a legjelentősebb a bányásztelepülések közül, amelyet Popper a Tűzföldön alapított. El Páramóban 1891-ben már 540 ember dolgozott. Az aranyszétválasztó üzem köré egy adminisztrációs épületet, egy 80 ágyas munkásszállót, raktárakat és egy konyhát épített. Az aranyszétválasztó üzemhez tartozik: a tengervíz szivattyúállomás, amelyet két gőzgép hajtott, a csúszda- és rostarendszer, a kovácsműhely és a homokszállító vagonok szállítására szolgáló dekovil vonal. A munkaerő megtakarítása érdekében feltalál egy olyan üzemet, amely a hullámok erejét hasznosítja. Néhány hét alatt sikerül naponta majdnem egy kilogramm aranyat előállítania. Kalandorok, tengerészek, dezertőrök és szökött fegyencek tömege tart El Páramo felé, Popper nem helyesli a dél-patagóniai aranyásók invázióját az általa igazgatott területre. Hogy megvédje birtokait e kellemetlen népesség támadásától, Popper 1888-ban zsoldosokból álló fegyveres csoportot toborzott, akiknek egyenruháját porosz egyenruhákról másolták. Visszatért Buenos Airesbe, hogy engedélyt kapjon az első rendőrőrs felállítására San Sebastiánban, és testvérét, Maxim Poppert nevezte ki rendőrkapitánynak, akinek 12 csendőr volt a parancsnoksága alatt. El Páramóba visszatérve Popper elhagyatottan találja a települést. A férfiak meglógtak, és 24 kg aranyat vittek magukkal. Popper üldözőbe veszi a szökevényeket, és visszaszerzi az ellopott aranyat.

Folytatja a munkát, és kiterjeszkedik más tűzföldi településekre is, például Bétára, Cullenre és Carmen Sylvára, ahol új bányákat létesít. Mivel minden az ő irányítása alatt áll, Popper megszerzi a „María López” hajót, amellyel a sziget déli részének ismeretlen földjeit és csatornáit fedezi fel. A „Lavaderos de Oro del Sur” részvénytársasága 1889 végén csődbe ment és megszűnt. Popper hivatalosan számos kiváltságot kap: jogot kap saját hadseregre, egyenruhával és fegyverzettel, saját 1 és 5 grammos aranyérméket veret, és 1891-ben saját 10 centavós postabélyegeket nyomtat, amelyeken az ő nevének kezdőbetűi szerepelnek, ami nyilvánvalóan gondot okoz a helyi hatóságoknak. 1891-ben Popper szabadalmaztatja „aranyleválasztó gépét” („Cosechadora de Oro”), amely állítása szerint napi 75 tonna homok mosására alkalmas, és a homokban lévő arany 99,6%-át képes kivonni. Az Ushuaia-i „Világvége Múzeumban”, a Julius Poppernek szentelt szárnyban, a munkaszobájának rekonstrukciója és az életével és munkásságával kapcsolatos egyéb tárgyak mellett egy ilyen típusú gépsor is látható.

Az Ushuaiában tartózkodó argentin kormányzó, Félix Paz kihasználta az alkalmas pillanatot, a Slogget-öbölben letelepedett Popper által igazgatott területekre engedélyt ad a chilei aranyásóknak, hogy így eltávolítsa Poppert, aki Buenos Airesbe utazik 1890 elején, hogy a fővárosi újságok segítségével nyilvánosságra hozza a kormányzó visszaéléseit. Végül Paz kormányzót elbocsátják. Helyére Dr. Mario Cornero kerül, aki nem jár jobban, mint elődje. Popper hat cikket közöl az El Diario című lapban a Humahuacába tett útjáról, az indiánokról és a punai aranyról, és bejelenti szándékát, hogy az inkák aranylelőhelyeit keresi. Az Argentin Földrajzi Intézetben tartott előadásán Popper feltérképezi Tierra del Fuego nemzetközi határait. Azt az elképzelést veti fel, hogy a juhtenyésztés a jövőben jövedelmezőbb lenne, mint az aranybányászat.

A Magellán-szoros kormányzója felajánlja Popper számára a „Julieta” vagy a „Toro” nevű, chilei zászló alatt hajózó szkúnert, hogy visszatérjen a Tűzföldre. Popper a kongresszus elé terjeszti a bennszülöttek gyarmatosítási tervét. Az argentin kormány 80 000 hektár területet biztosít Poppernek Tierra del Fuegóban a projektje megvalósításához. 250 bennszülött családnak 100 hektáros parcellákat oszt ki, és 55 000 hektár marad Popperé. Elkezd házakat és templomokat építeni, és élelmiszert hozat, hogy eladja a mintegy 2000 lakosnak. De Popper nem áll meg itt. 375.000 hektár koncessziót kér Tierra del Fuegóban, hogy 100 családot hozhasson Európából és 40.000 juhot, felvállalja a Rio Grande csatornázását, kikötőt épít San Sebastiánban, világítótornyot, 100 km utat, lakásokat a 100 családnak. Tervezte a Magellán-szoroson való hajózás megkönnyítését Egy másik projektje a távíróvonal meghosszabbítása volt Viedmától Cabo Vírgenesig és Cabo Espíritu Santótól a Le Maire-szorosig.

Az ona indiánok drámája 1878-79-ben kezdődött, amikor a fiatal és véres Julio Roca tábornok argentin hadügyminiszterként megsemmisítő hadjáratot szervezett a déli indiánok ellen. Egy évvel később a „sivatag hódítójának” becézett 37 éves tábornok Argentína elnöke lett. A patagóniai indiánok lemészárlása utáni közfelháborodás miatt aggódó argentin vezetők számára Popper ideális bűnbak lett az atrocitásokért. A Popper ellen indiángyilkosként felhozott vádak relevanciájával kapcsolatos kételyek Theodore Macdonald, a Harvard Social Studies – David Rockefeller Center for Latin American Studies munkatársa és az Egyetemi Emberi Jogi Bizottság tanulmányában is megjelennek.

Popper a Maria Lopez nevű szkúnerrel kihajózott a Mare-szigetről, felfedezte a Le Maire-sziklát, és ellátogatott a Picton- és a Nueva-szigetekre. 1891-ben elkészítette Tierra del Fuego déli részének térképét. Popper a Tűzföldön román földrajzi neveket adott, mint például: az Ureche folyó, a Lahovary-, a Manu- és a Rosetti-hegység a Carlos I. hegyvonulat, a Brosteni-tó, Carmen Sylva-hegység, a Punta Sinaia hegycsúcs.

Poppert holtan találják 1893. június 6-án Buenos Airesben, a Tucumán utca 373. szám alatti házában. A boncolást végző hivatalos orvos a halál okát szívmegállásban állapította meg, de korai eltűnése megjegyzéseket váltott ki: öngyilkosságról és az aranymaffia által megrendelt merényletről vagy a per végső szakaszának közelgő kimenetele miatt aggódó politikai tényezőkről beszéltek. Temetésén Vicente Fidel López, a „Logia Docente” szabadkőműves páholy elnöke, amelyhez Popper tartozott, gyászbeszédet mondott. Holttestét az Ayerza család mauzóleumában temették el; később a La Recoleta temetőben egy másik helyre szállították. Bukarestben 1947-ben meggyilkolták Julius Popper egyik nővérét, a gyilkosok aranyat reméltek.

A kubai főváros, Havanna városának és kikötőjének tervezése és rendszerezése, az Egyesült Államokban New Orleans csatornázási és ur-banizációs programjában való részvétel, valamint a világ minden táján végzett egyéb tevékenységei és alkotásai mellett Popper – Argentína és a világ számára – Patagónia gyarmatosítója maradt. Ami utána marad, azok a városok, amelyek alapjait ő rakta le, az érmék, a bélyegek, az általa feltalált arany mosógép, és az emlékek áradata, amelyek méltó helyet biz-tosítottak neki Patagónia és Argentína történelmében és folklórjában.

1. Keleti Tamás:
   2023. július 14. 15:17

   Nem elírás a “lengyelországi” a második sorban?

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ