Rendhagyó lapszámbemutatót tartott csütörtök délután a csíkszeredai Székelyföld Galériában a Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztője, Zsidó Ferenc és Fekete Vince főszerkesztő-helyettes. A Székelyföld kulturális folyóirat júliusi, 2023/7-es lapszámának tartalmát ismertették, az esemény díszvendége az idén hetvenéves Borcsa János irodalomtörténész, kritikus, publicista volt. 

Borcsa Jánost Fekete Vince köszöntötte születésnapja alkalmából. Elmondta: több mint negyven éve ismeri és néhány hozzá kötődő emlékét is felidézte. Úgy vélte, Borcsa János pontos, igényes és aprólékos munkát végzett, olyan irodalomtörténész, aki küldetésének tekinti a kisebbségi magyar kultúra népszerűsítését és értékelését.
– Nagyon fontos, hogy hogyan lát a kritikus, hogy jól lát-e, mert ő láttatja is egyben a verseskönyvet vagy prózakötetet, és próbál közvetíteni az olvasó és az elolvasott mű között.

Borcsa János arra tette fel az életét, hogy értékeinket, a számára fontos irodalmi, irodalomtörténeti tetteket, eseményeket számba vegye, felleltározza, ezeket felmutassa és bekapcsolja az irodalmi vérkeringésbe

– méltatta munkásságát Fekete Vince, a Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztő-helyettese.
Ugyanakkor kiemelte: kritikusként egyszerű volna a legnagyobbakra ezredikként rácsatlakozni, viszont olyanokat felfedezni, megmutatni, akik elfeledettek, elfeledésre ítéltek, elhallgatottak, és őket felmutatni az olvasónak, hogy rájuk is figyelni kell, igazán nagy dolog.

Az eseményen Zsidó Ferenc, a folyóirat főszerkesztője elmondta: Borcsa János elsősorban kritikusként van jelen a Székelyföld lapjain, de ő maga nemcsak kritikát ír, hanem nagyon sok műbírálat, publicisztika és esszé is megjelenik tollából. A beszélgetésen többek között arról kérdezték az idén hetvenéves irodalomkritikust, mi tartja meg ennyi idő után is a kritikusi pályán, mi motiválja, írt-e valaha verset, elbeszélést, novellát. Visszaemlékeztek, hogy kritikusi pályája elején, fiatalként, fiatal szerzőkről, nemzedéktársairól írt, afelől érdeklődtek, hogy most, hetvenévesen még követi-e a fiatalokat.
Az irodalmi rendezvény záróakkordjaként Zsidó Ferenc felidézte egy régi beszélgetésüket, amikor Borcsa János azt mondta: az egyszólamúság unalmas és riasztó, így rákérdezett, hogy milyennek látja most a kortárs erdélyi irodalmat. 

– Sokszólamúnak, sokszínűnek.

Az alkotó embereket nem lehet sem egymáshoz mérni, sem hasonlítani, és nem is jó, mert mindegyik írói életmű egyedi és megismételhetetlen.

Úgy vélem, hogy jó, gyümölcsöző és reményteljes a kortárs erdélyi magyar irodalom – vélekedett az irodalomkritikus.
Válaszában hangsúlyozta: üdvösnek találja azt is, hogy a fiatalok nem tagadják meg az előző nemzedékekkel való kapcsolatot, az irodalmi hagyomány nagyon sok esetben szerves módon nő ki egyik a másikból, és ez rettenetesen fontos. Hozzátette: fontos az újítás is, de valamiképpen az irodalmi hagyományhoz való visszakapcsolás is nagyon lényeges.
A rendhagyó lapszámbemutatón elhangzott: a Székelyföld kulturális folyóirat júliusi számában verssel jelentkezik Keszthelyi György, Korsós Gergő, László Noémi és Lévai Aliz Mária. Prózát publikál Hegedűs Imre János, Kelemen Endre-Dénes, Kiss Edit, Sebestyén Mihály, Varga László Edgár és Zsidó Ferenc. A legfrissebb kiadványban megemlékeznek Petőfi Sándorról is, a Petőfi 200 című rovatban Magyar Zoltán Mondák Petőfi haláláról című írása és Borcsa János A kérdező Petőfi című esszéje olvasható. A felsoroltakon kívül portrébeszélgetést, életút- és sok más egyéb elemzést is olvashatunk a kiadványban. A lapszámot Réthi Botond munkái illusztrálják. A csütörtök délutáni eseményt követően kötetlen beszélgetésen vettek részt az előadók és az érdeklődő közönség.