sall lászló: a pillanat
jelen legjobb esetben is gyermekeink múlt idejében élünk * hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik ez elment labda szedegetőnek ez hazavitte léket vágott belé hajlékuk nem lévén, hajót építenek égtájakat festenek az árbóc vitorlából varrt köpenyre hajlékuk nem lévén, tömbházakat építenek ez elment kőművesnek lelke küszöbe azóta is minden szava hajlékuk nem lévén, hálózatot építenek megfogadnak és elfogadnak engem maguknak még fel is kitalálnak és kitálalnak mire is hajlékunk nem lévén már magunkban, magunkra is csak maradunk * nem mondom de szenvedem Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat?
2023. július 14. 08:40
Sall hozza a nála természetes szellemi nívót…