sall lászló: a pillanat
jelen legjobb esetben is gyermekeink múlt idejében élünk*hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelikez elment labda szedegetőnekez hazavitte léket vágott beléhajlékuk nem lévén, hajót építenekégtájakat festenek az árbócvitorlából varrt köpenyre hajlékuk nem lévén, tömbházakat építenekez elment kőművesnek lelkeküszöbe azóta is minden szavahajlékuk nem lévén, hálózatot építenekmegfogadnak és elfogadnakengem maguknak még fel iskitalálnak és kitálalnakmire ishajlékunk nem lévén már magunkban,magunkra is csak maradunk* nem mondom de szenvedemNem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat?
Pusztai Péter rajza
2023. július 14. 08:40
Sall hozza a nála természetes szellemi nívót…