A Kormorán együttest Koltay Gergely alapította 1976-ban, a magyar zenei életben elsőként ötvözve a népzenei elemeket a rockzene stílusjegyeivel. Egy emberöltő alatt „intézményként” rengeteg zenésszel dolgoztak, és két együttesnek „keresztszülei” is. 2011-ben az együttes átalakult, a régi tagok közül öten megalapították az Örökség együttest, helyükre új tagok jöttek. Jelenleg a következő az együttes felállása: Fehér Nóra énekes, Gáspár Álmos hegedűs, Karácson Zsolt dobos, Koltay Gergely dalszövegíró és fúvóshangszerek, Szekeres Zoltán gitáros, Szűcs István billentyűs, Zsoldos Tamás basszusgitáros, és Vadkerti Imre énekes, a zenekar frontembere. A zenekar a koncertjeik mellett, és a saját albumaikon kívül lemezeket készített énekeseknek, valamint színészeknek. Színpadi műveket írtak, operát, filmzenét: Julianus, Honfoglalás, Sacra Corona, Trianon, A Költő visszatér, Elektra mindörökké, Zúgjatok harangok, A Megfeszített, A Napba öltözött leány. Több mint száz albumot, hanganyagot adtak ki. 2022-ben Koltay Gábor szerkesztésében megjelentette a Püski Kiadó a Kormorán-breviárium könyvet. Munkásságuk A Magyar Szabadság díj mellett kiérdemelte a Magyar Köztársasági Aranykeresztet is. Toró Tamás által rendezett Első Brassói Zenei Kavalkád alkalmával Kökösi Attila szervezte a rocknapot, és ennek keretében 2023. június 21-én a Rockstadt vendéglőben fellépett az Arzenál és a Kormorán együttes. A koncert előtt sikerült elbeszélgetni Koltay Gergellyel.

 

Bencze Mihály: Üdvözlöm Koltay Gergőt a brassói magyarság körében! Ez a név hozzám 1976-ban jutott el, akkor Kolozsváron voltam egyetemista. A magyarországi zenei információ és lemezbeáramlást a Ceauşescu diktatúra cenzúrázta, így csempészés formájában jutottunk hozzá a lemezekhez. Nem sikerült 1976-ban Kormorán dalokat megismernem, de tudtam, hogy megalakult ez az együttes és valami más, haladóbb, minket nemzeti lelkületűnkben érintő dalokat énekel. Az első kérdésem az lenne, hogy minden embernek valahol a múltjában gyökereznek a kibontakozásainak előzményei. Mesélj a gyerekkorodról, szüleidről, nagyszüleidről, mikor kezdődött a zenei iránti tevékenységed? Hogyan bontakoztál ki?

Koltay Gergely: Messziről kell kezdeni, én 1952-ben születtem egy polgári családban. A szüleimnek civil foglalkozása volt, de nagyon szerették a művészeteket, sok művészbaráttal vették magukat körül. 1950-ben született a bátyám, akiből filmrendező lett. Valójában én nem ilyen zenekarról álmodoztam, festőművész szerettem volna lenni, de valahogy úgy alakult, hogy amikor általános iskolában bevezették a zenei osztályokat, akkor engem is a zenei osztályba soroltak be és ott kötelező volt hangszeren tanulni. Zongoráztam, aztán jött a furulya, majd a fuvola, én gyakorlatilag klasszikus pályára kerültem, el is végeztem a Zenei Főiskolát, fuvola tanszakon, de közben találkoztam Almos Bélával és Sebő Ferenccel és nagyon-nagyon izgalmas színházi vállalkozásba kezdtem. Megalapítottuk hárman a Sebő triót, ami az akkori népzenei mozgalomba egy teljesen új színt hozott be, hiszen az ősök parasztzenéjét kezdték el játszani és ebbe én is belekerültem a töröksíppal. Feri nagyon szép dallamokat írt különböző József Attila, Nagy László, Szécsi Margit, Weöres Sándor versekre és ezeket adtuk elő. Abban a korszakban indult el az úgynevezett táncház mozgalom, amiben jócskán belekerültem, én szervezgettem a különböző táncházi klubokat. Így a klasszikus, a népzene és a rockzene világa ötvöződött bennem. Akkor elkezdtem tanulni népi hangszereken, így jött a töröksíp, furulyák, dudák, citera, s akkor eljutottunk egy berlini fesztiválra, ahol hallgathattam egy olasz együttest, akik érdekes módon az olaszt népzenét felvitték a rockszínpadra. Amikor meghallgattam, úgy éreztem, hogy ezt nekünk is meg kell csinálni. Aztán hazajöttünk és onnantól kezdve elkezdődött a folk-rock, aminek az egyik terméke a Folk’n rock album volt. Érdekes módon minket sem egyik fél, sem a másik nem fogadott el, a népzenész barátaim szentségtörésnek gondolták, hogy rockszínpadra visszük a parasztzenét, a rockos barátaim meg azt mondták, hogy ilyen butaságot nem lehet elkövetni, hogy rockmuzsikát játsszunk citerával vagy dudával. Egyetemi klubokban léptünk fel, de nem nagyon fogadták el ezt a stílust, végül kijutottunk egy németországi fesztiválra, ahol hallott minket egy holland srác, aki szervező volt és megkérdezte, hogy nincs-e kedvünk játszani többet, mert akkor ő megszervezi. Így az első tíz évünk úgy telt el, hogy többet játszottunk kint, Nyugat Európában, mint Magyarországon. Bejártuk Belgiumot, Hollandiát, NSZK-t, Franciaországot, nagyon nagy szeretettel fogadták a zenénket. Közben én sok mindennel foglalkoztam, bekerültem a Magyar Rádióba, én lettem a rádió zene részlegének főszerkesztője, onnan áthívtak a televízióba, öt évig voltam a Magyar Tv zenei igazgatója, majd átkerültem a Kossuth Rádióhoz, s akkor végül a Petőfi Rádió intendánsa lettem, onnan mentem nyugdíjba.

B.M.: Hogyan tört be a hazai pályára a Kormorán?

K.G.: Mint említettem nagyon nehezen, ösztönösen kezdtem ebbe a dologba. Akkor még nem gondoltam, hogy valójában, mit is képviselünk, milyen dolgot találtam ki, s milyen hatással lesz a hazai könnyűzene életére. Most visszamenve kicsit a klasszikus zenéhez, úgy éreztem, hogy minden klasszikus zenésznek megvan a sajátos jellege és arra gondoltam, hogy a rockmuzsikába is lehet egy sajátos jelleg, ahogy Kodály Zoltán, Bartók Béla, Lajtha László megteremtették a klasszikus zenébe azt a speciális magyar hangzást, ami az egész világon világhírűvé tette a magyar zenét. Ez volt akkor a folk-rock, ami nehezen kezdődött, de utána, az akkori egyetemi ifjúság nagyon felkarolt minket. Én megmondom őszintén, sosem gondoltam volna, hogy ebből ilyen divat lesz, ami majd meghonosodik, s ez mai napig tartja magát, hiszen a legismertebb rockzenészek is felvisznek parasztzenéket a színpadra és használnak népzenei elemeket. Sok zenésszel voltunk együtt az elmúlt években, 74 muzsikus fordult meg a Kormoránban, de 13 évvel ezelőtt alakult ki a mostani együttes, ami sok szempontból szimbolikus. Én mindig is a történelmi Magyarországon gondolkoztam, na most itt a színpadon van egy hegedűs kolléga, aki kézdivásárhelyi, az énekes felvidéki, s van egy hölgy, aki vajdaságból származik. Ilyen módon a Kárpát medencét is képviseljük, s a dalokban is megjelenik. Amit nagyon fontosnak tartok, hogy akkor jó egy dal, egy zenekarnak a műsora, hogyha azok a dalok, amiket elénekelnek, azoknak olyan dallama van, ami fülbemászó, elfütyülhető, s ehhez tartozik egy dalszöveg, aminek mondanivalója is van, nemcsak egy egyszerű sláger, hanem szól valamiről, van értelme. Harmadikképpen pedig szükséges hozzá egy olyan kisugárzó énekes, aki mindezt közvetíteni tudja a közönségnek. Én mindig azt szoktam mondani, hogy mi nem a közönségnek énekelünk, nálunk a színpad és a nézőtér nem válik el egymástól, egy közösséggé alakulunk, s ennek következtében ők is adnak valamit, mi is. Mi tőlük töltődünk fel, ők meg tőlünk. Ezért érdemes ezt csinálni.

B.M.: Én matematikatanár voltam, magyar együttesek lemezeit is bevittem az óráimra. Magnóra másoltuk a lemezeket, s elértük azt, hogy az erdélyi magyarság magyar zenére szórakozott, kívülről tudták a szöveget és a dallamot. Az első Kormorán lemeznél a diákjaim megdöbbentek az új hangzáson, a mély szövegen. Hogyan születnek a Kormorán dalok? Először a zene, a dallam jelenik meg, vagy a szövegre írjátok a dallamot?

K.G.: Ez nagyon változó, a daloknak a 90%-át én írom, a szövegeknek pedig a 100%-át. Van amikor egy dallam megszólal az emberből, hiszen az embernek lelke van, akkor a dalnak is lelke lesz. Tehát, megszületik egy olyan dallam, amire érdemes olyan dalszöveget írni, amit fontosnak tartok, akkor először van a dallam, aztán a szöveg, de valójában az én munkásságomban először születik meg a dalszöveg. Aztán van egy harmadik verzió, amit csak azért merek elmondani, mert tényleg valóságos. A bátyám Koltay Gábor készített egy filmet a honfoglalásról, ami nagyon nagy sikerű lett. A lényeg az, hogy kérte tőlem, hogy legyen egy alapdallam, ami aztán a végén szövegesen is elhangzik és akkor történt meg velem az, hogy egyszerre írtam meg a szöveget és találtam ki a dallamot. Bármennyire is furcsa, vannak olyan dalok, amelyek hónapokig érlelődnek bennem és mindenfajta verzióban próbálom megcsinálni, de vannak olyanok is, amik viszont hamar megszületnek, ilyen pl. a Kell még egy szó – ez mindenkit megérintett, a sikerét a film alapozta meg, ha az nem lett volna meg, akkor nem lett volna ennyire népszerű, mindenhol szokták énekelni, ballagáson, temetéseken, különböző ünnepségeken, s nekem nagy büszkeségem, hogy Felvidéken egy általános iskolai énekeskönyvben benne van, mint kötelező tanulmány. Megszokták kérdezni, hogy melyik a kedvenc dalom, hát nem csak a Kell még egy szó, hanem még sok más, mindig a legújabbak. Most pl. elkészült egy új album, a címe a Szabadság menyasszonya, a mai világban nagyon gyorsan változnak a dolgok. Pár évvel ezelőtt írtam egy dalt, aminek az lett a címe, hogy Egyedül a világ tengerében, na most bármilyen furcsa, ez jóval korábban íródott meg, mint ahogyan ez valósággá vált a mai világpolitikában. Magyarország kicsiny ország Trianon óta, egyedül vagyunk a világ tengerében, itt a szórványban a székelyek, felvidékiek, vajdaságiak, kárpátaljaiak. Nemrég voltunk Bécsben koncertezni a magyaroknak, és nagyon szívfájdító volt azt látni és hallani, hogy milyen fontos volt számukra a mi gondolataink. S megfigyeltem valamit – bár nem becsülöm le a határainkon belüli közönséget –, de amikor eljutunk hozzátok, Felvidékre, Vajdaságra, ott ezeket a gondolatokat sokkal jobban értik, érzik az emberek, hogy mi a nemzet, a család, a haza.

B.M.: Én annak örvendek, hogy a Kormorán nemcsak egy együttes, hanem egy 50 éves intézmény. A hatására született meg a Ghymes és a TransylMania együttes. Hogyan történt ez az utódlás?

K.G.: Speciel a TransylManival közös élményem van, hiszen testvéregyüttesünk. Valamikor a televízióban volt egy műsor és ott szerepeltünk élő adásban, s kikapcsoltak Erdélybe, ott hullott a hó és a színpadon játszott egy zenekar és elkezdtek énekelni Kormorán dalokat. Nem értettem, hogy kik ezek, aztán valahogy kapcsolatba léptem Cseresznyés Szilamérral, ő a zenekar vezetője, egy testvéri kapcsolat alakult ki köztünk és amikor lehet akkor hívjuk őket közös koncertre, Magyarországra. Néha eljönnek hozzánk, néha mi hozzájuk. Készítettünk közös albumokat, felvételeket, nagyon jó velük lenni. Velük érezzük azt, hogy jó magyarnak lenni. A Ghymessel hasonló a kapcsolatunk, velük van egy érdekesség, amikor a rádióban dolgoztam, Magyarországon én léptettem fel a Ghymest egy olyan fesztiválon, amit én rendeztem a rádióban. Örülök, hogy segítettem nekik.

B.M.: Amikor leomoltak a falak országaink között, melyik volt az első koncertetek Erdélyben, s milyen érzés volt nektek az erdélyi testvérekkel találkozni?

K.G.: Talán az első koncert egy turnén volt, s nagyon meglepő volt, hogy ismerik a dalainkat. Furcsa, hogy Magyarországon a rádió, a televízió nem nagyon játszák a dalainkat, ennek semmifajta személyes konfliktusa nincsen, csak nem passzolunk bele abba az általános zenei divatba, ami körül vesz minket. Igazából nem tudom azt, hogy honnan ismerték a zenénket, de amikor elkezdtek énekelni, olyan érzés volt, mintha nem is ezen a földön lennénk. De erre mondok egy még furcsábbat, voltunk valahol egy falunapon, ahol 300 roma emberke volt a közönség, előttünk egy mulatós rész volt, összevissza táncoltak, s akkor föl kellett menni a színpadra és megvallom kissé féltem is, hogy mi lesz, aztán amikor elkezdtünk játszani, ők ugyanúgy elkezdtek táncolni és énekelték a dalainkat, valahonnan ismerték ők is. Valamilyen utakon ezek eljutottak hozzájuk. Most már nyilvánvalóan a technikai fejlődés ezt lehetővé teszi, interneten azt töltünk le, amit akarunk. Régebb meg kellett venni a korongokat, zenealbumokat, aztán jött a kazetta, CD majd sok minden más, most meg van az internet.

B.M.: Mondok egy érdekességet, hogyan jutottak el a lemezek hozzánk? Csempészettel. Egyszer becsempésztem az István a királyt, az egyik osztályommal hallgattuk meg. Valaki aztán jelentette a háttérhatalomnak, hogy nem megfelelő matematikai szövegek voltak a matekórán, és a rá következő tornaóra alatt átkutatták az osztályunkat, de a Jóisten úgy adta, hogy a lemezt a csempekályhára tettem fel, a padlót is felszedték, de nem találták meg. Úgyhogy ne csodálkozz, hogy a szórvány magyarság a szövegeket és a dalokat kívülről tudják, hiszen az identitásukat erősítette, nekünk az igazi magyar kultúrát hoztátok, nem azt a lemásolt nyugati szöveget, hanem egy olyan gyökeret adtatok vissza a lelkünknek, amiben mi éltünk. Csak a szocializmus, a rendszer próbálta elvenni, vagy visszafogni.

K.G.: Érdekes, mert a Gáborral mi olyan testvérek vagyunk, akik kiegészítik egymást. Akármilyen nehézségekkel kellett megküzdeni, apánk és anyánk úgy nevelt minket, hogy mindig segítsük egymást. Így lett a Gáborból filmrendező, én operatőr szerettem volna lenni. Őt fölvették az főiskolába, engem nem, de az élet aztán kárpótolt, hiszen 40-50 filmnek én lehettem az operatőre, sőt rendezhettem is. A Gábor filmjei azok ténylegesen a magyar történelemről, kultúrtörténeteiről szólnak. Ő ugyanazt az utat járja be a filmes szakmában, mint én a zenében. A maga szempontjából ő is újító volt, mert olyan történelmi dolgokhoz nyúlt, ami addig tabu volt pl. Szent László király, Julianus barát, Horthy, a Honfoglalás, hiszen Árpád vezér szerepe az minden történésznek teljesen más, mindenki másképpen nyúl hozzá és értelmezi.

B.M.: Mit üzennél az erdélyi magyarságnak? A fiataloknak, akik hasonlóan maradandó együttest szeretnének alkotni?

K.G.: Van egy dalszövegünk: maradj magyar a világ tengerében! Én csak ezt tudom üzenni és mi mindent megfogunk tenni ennek érdekében. Aztán ott van egy másik dalszöveg: ki a szívét osztja szét, ő lesz a remény… én azt gondolom, hogy a határon túl élő magyarságnak a szíve az nagyon értünk dobog, tehát, aki a szívét osztja szét abban van a remény, a mi reményünk is bennük van, az övéké is bennünk.

1. Nagy-Imecs Zsuzsánna:
   2023. július 17. 19:12

   Köszönöm Misi!

   Koltay Gergely nagyon sokat tett Mindannyiunk magyarságáért !Nagyon szeretem a dalait! Örvendek, hogy a cikkből még tobbet megtudtam e zenei nagyságról! Köszönöm szépen, Isten éltesse sokáig! Mély tisztelettel és reménnyel teli szívvel: Nagy-Imecs Zsuzsánna

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ