B.Tomos Hajnal: Csak röviden
Kész.Nem írok többé naplót!
Vagy csak valamiket egészen röviden,
tárgyilagosan, mondjuk, hogy
“Ma A.B.-nek kölcsön adtam száz lejt”, vagy
“X.Y., a szomszédom meghalt,
de nem megyek el a temetésére.”
Mi a fenének kellene folyton filózni,
mikor már minden okosat megírtak,
körbeforgatták, megvilágították minden szögből a tutit,
azt is, hogy mit és meddig, hogyan ne és miért igen,
aztán kiderült, hogy mindez csak a mások cipője,
melyet tíz év múlva, de lehet, már per pillanat,
SENKI aznapjára nem lehet felhúzni.
Egyébként, a gondolat mindig másképp néz ki papíron,
mint szabadon kóvájgós korában,
mikor a koponya valamely gömbölyded színterén
formálódott, gubancolódott, vagy hirtelen felére apadt,
szóval élvezte a metamorfózis lehetőségeit –
leírt másának már képe, köntűrje van,
nem kunkorodhat akárhogy az a mondat,
a nagy kezdőbetűtől a pontig (kérdőjelig)
rám lehet ismerni benne
és ami lehetséges, az tíz-húsz év műlva
(de lehet már halálom másnapján) meg is történik,
lefújja valaki a port arról a naplóról
és kinyitja: lássuk hogy fest a világ
az utolsó lépcsőfok látószögéből.
Ezért mondom, hogy nem filózok többé,
mert akkor minden este úgy kell
leírni az utolsó mondatot, kitenni utána a pontot,
mintha nem lenne MÁSNAP,
mintha a MINDEN tárházára tennél lakatot.
Pusztai Péter rajza