Lendvay Éva:
HAZAMENNI

száll a füst az ősz oly félelmetes
idegenek a kertek valaki követ utamon
köd áll régi falak közt mozdulatlan
ködben haladok visszafelé már megtett utakon
lépteimet takarja köd mert szégyen oda visszamenni
ahonnan kiűzettetett a régi gyermek régi gyermek
valaki követ utamon oly idegenek a kertek
a kapu mellett őrködik a nagy fenyő idő-fenyő
ide belépned nem szabad mégis belépek felmegyek
hazamegyek én itt lakom meleg fény vár az ablakokban
időközben eltelt az élet valaki követ utamon
s bár itt a ház a kert az ablak
belépni soha nem lehet már
hazamenni már soha

Lendvay Éva (sz. 1935, Brassó) könnyed verselése, műfordító vénája sokáig volt szememben irigység tárgya. Aztán alkalmam volt még kéziratban megismerni élete emlékeit, feljegyzéseit, szorongásait, magányának egyre keserűbb poharát. Ma már nem irigylem: korban is, sorsban is egyazon parkolóba soroltunk… (Cs. G.)

Cseke Gábor:
ÁMOKFUTÁS

a fák közt nyargalok anyám kiáltoz
utánam pedig már oly távol az otthon semmi
sem köt a házhoz az emlékek
is foszlóban alattomos csöndben terjeng a füst
már-már elborít rohanóban
a villódzó ezüst anyám hajából
csak száll behinti úttalan utam
pedig por az a javából vándorlás pora
mit le nem mos fogadók fanyar
tikkasztó bora a hang utánam
nyúl tekeredve ariadne fonala vágtató
csiga nyoma a füveken a köveken
villan az alkonyi fényben az este
nyála elcsöppenőben szaladó
lábak patadobogása ollózó szárnyak szellemsuhogása
földübörgő szivattyú a szív
majd kiszakad
már bennem sincs maradása

1. B.Tomos Hajnal:
   2023. július 23. 11:04

   Két ember, aki pont akkor bukkant fel életútamon, amikor megrekedtem a kátyúban, aztán sokáig tolták „szekeremet”, szinte utolsó lélegzetvételükig. Hiszem, hogy ott, ahol most pihennek, önzetlenségük, segítő jószándékuk elnyerte jutalmát. És az is bizonyos, hogy semmi sem a véletlen műve, hiszen ime, ők ketten is egyazon úton jártak, amint Gábor is írja, kor-és sorstársak voltak. Isten éltesse őket értékes hagyatékuk által bennünk és az eljövendő nemzedékekben, amig csak nyelvünk és irodalmunk élni fog!