Erszény Eszter: Fekete végérvényesen
Fekete kékes tollazatba zárt, bölcs varjúféle madár kuporog egy délceg torony tetején.
Közvetlenül mellette, a kereszt tör felfele, a megfelelő értelmezés reménytelen
reményében. A madár sablonosan tollászkodik, odalent emberek igyekeznek az épület
irányába. Apró szeme irányukba fordul, fejét előre feszíti és mereven szegeződik
csillogásukra. Fénylik rajtuk minden -hunyorog a puritán madár. Izgatottan fordul a másik
irányba, onnan is pompázó népek jönnek. Van valami mégis, mi visszariasztja és
összezavarja. Rebben a madár.
Rövid idő múlva a kereszt mellett károg. – Még mindig az önzés és a közöny. De nincs
belső mércéjük már, ami ezt kimondatná velük. Elhatárolódnak mindenféle morális
kérdésfelvetéstől. Nincs többé igényük az erkölcsi felelősségvállalásra. Elavultál
végérvényesen.