Eva AGNEL kérdezte tőlem a minap, hogy melyek errefelé – mármint Csíkszeredában – az olvasási szokások, merthogy a Káfé főnix ebben az irányban szeretne egy csapást nyitni. Hát nyisson, az sosem árt, viszont az a gyanúm, válaszom nem éppen az lesz, amire ő számít.

Persze, megkérdezhetném a megyei könyvtárban, mondják már meg, milyen könyveket olvasnak leginkább az oda betévedők s kik azok. De nem teszem. Nagyjából az eddigi megállapítások trendjébe illő tényeket sorolhatnék fel. Hogy jóval többen olvasnak könyvet, mint ahányan vásárolnak (volt idő, amikor ez fordítva volt igaz), hogy ugyancsak előtérbe tolják magukat a divatos könyvek, a lektűrök – mindaz, amire a jól irányzott propaganda teljes fegyverzettel felhívja a figyelmet.

Utána nézhetnék, hogy a székelyföldi rovásírás-elsajátítási mozgalom eredményeképp kik és hányan olvasnak rovásírásba áttett irodalmi műveket (látom, a Magyar Elektronikus Könyvtárban egyre több a rovásírásos munka), de szerintem ez a visszapillantó igyekezet olyan, mintha valaki vissza szeretné hozni a közösségi használatba a latin nyelvet, elvégre az is az emberiség kultúrkincsének a része. Egyáltalán, ki és hogyan dönti el, hogy milyen meghaladott hagyományunkban kell mindenáron életet lehelnünk, mert ha nem, elfogy körülöttünk az éltető levegő, vagy ha nem is éppen ekkora a veszély, de egész egyszerűen – „műveletlenek” maradunk.

Én most csakazért is megpróbálok előre tekinteni, s elmondani azt, hogy milyen helyet foglal el életemben az elkektronikus – a digitális, a virtuális stb. /nevezhetjük ahogy akarjuk, a kedvünk szerint/ – könyv, röviden az „e-könyv”. Gyakorlatilag karácsony óta vagyok gyakorló e-olvasó, akkor kaptam a gyermekeimtől egy tenyérnyi, zsebbe való e-olvasót (reader pocket), amelyre kb. 500-600 elektronikus könyvdokumentum fér, ami ugyanannyi könyvet jelent. Vagyis, az ember egy tekintélyes könyvespolcot hordozhat magával könnyedén, kabátzsebébe vagy kézitáskájába süllyesztve, csak arra kell vigyáznia, hogy 10-12 naponként legyen a közelében olyan áramforrás vagy számítógépes elérhetőség, amivel feltöltheti az olvasó időközben kimerülő akkumulátorát.

Könyveket vásárolni lehet az interneten, de bőven megteszi a Magyar Elektronikus Könyvtárnak a 10 ezer címet ostromló kínálatából kiválogatni azokat, melyek az ember érdeklődéséhez és ízlésvilágához igazodnak. Gyakorlati megfontolásból javasolom, hogy az .rtf és a .txt kiterjesztésű változatokat részesítsék előnyben a .pdf-vel szemben, ez utóbbi ugyanis az olvashatóság szempontjából túl mereven, nem szövegként, hanem képként viselkedik. A .doc kiterjesztést pedig legtöbb e-olvasó nem támogatja.

De technikából elég is ennyi, az ember percek alatt megtanulja, hogyan keressen rá a kívánt olvasnivalóra, hogyan hívja elő, majd lapozgatva miként olvassa a kis képernyőről a zsebkönyvlap formátumra tördelt, nagyítható-kicsinyíthető szöveget. Ha pedig belealszik az ember olvasmányába, csak arra vigyázzon, hogy az álom ne akkor teperje le, amikor a hátán fekve, feje fölé tartja a könyvet, mert ha azt magára ejti, némileg megérzi – elektronika ide, digitalizálás oda, az 500 kötet olvasmánynak valamilyen módon mégis csak megvan a maga súlya!

Ja, és hogy mit olvasok pillanatnyilag szívesen? Felsorolhatok néhány címet, de az csak kedvcsináló inkább, mint abnnak jelzése, hogy mikre irányul errefelé az olvasási index.

Jókait mindenképpen (nagyon sok – ha nem minden – könyve fent van a MEK-en), Jules Vernét úgyszintén, illetve érdemes tanulmányozni azt a sikerlistát, amit a MEK gyorsszámlálója állít össze és időszerűsít az állományában legtöbbször felkeresett olvasmányokról. Az is egyfajta barométere az olvasási kedvnek – no persze, egyúttal a választéknak is…

Cseke Gábor

1. Eva AGNEL:
   2011. augusztus 10. 23:36

   Köszönöm a valaszt !
   A rovasirasi örületen jot szorakoztam. Az e-könyvek / net-könyvtar hasznos, jo, hogy van.
   E mellett én szeretem a szép „régi” könyveket is.

2. Rovás Infó:
   2011. augusztus 13. 14:03

   Tisztelt Cseke Gábor!

   Azt kérdezi, hogy ki és hogyan dönti el, hogy milyen „meghaladott hagyományba kell mindenáron életet lehelnünk”… a rovásos írásbeliség kapcsán.

   A válasz egyszerű: az olvasó, illetve a felhasználó közösség dönt. Elvárható lenne ugyan, hogy az e közösség adójából is fenntartott állam szintén pozitívan döntsön egy ilyen igényről, de egyelőre csak ott tartunk, hogy nyíltan már nem ellenzi, akadályozza … nagyon. Ez igaz akár Magyarországra, akár a többi Kárpát-medencei utódállamra.

   Tájékoztatásul, a rovás – ugyan szerényen, de – folyamatosan fennmaradt élő írás. Az utóbbi néhány évben visszafordíthatatlan fejlődés indult el, melynek eredménye, hogy százezres nagyságrendű lett a rovók társadalma. Olvasási igényeik kielégítésére pedig létrejött a rovásos szerkesztési és könyvkiadási technológia, melynek kísérleti termékei voltak pl. az Egri csillagok, vagy a Hét meg hét magyar népmese, melyek már második kiadásukat élik. Az idei év további köteteket hoz a már elektronikusan is elérhető (bár nem hibátlan) automatikus átírások mellé.

3. Cseke Gábor:
   2011. augusztus 15. 06:33

   Köszönjük kiegészítésüket!