Ülök a Tisza lépcsőin, a folyó árad.

Ég szeme ég, víz szeme lázad. Zuhog naptalan napok óta

áldásra átok, sírásra óda. Nádkéve sodródik, kóró, zsupptető,

tizenkilencedik-, huszadikszázad. Úszni tanul temető, vértelen véreb,

elúsznak kerítések, sorsok, országhatárok.

Sorstalanság sodor, álmok, sodródnak népek, kések, vetések.

Csordultig múlttal meder, árok.

Ahol most várok,

tegnap gépkocsik versenyeztek egymással,

időtlen idővel, jövőlátomással:

nyakig csap iszapos ár.

Nem féli már pandúr a betyárt.

Rózsa Sándort őrzi Szamosújvár,

emlékszik rá csárda, csorda, Balástya.

A vizibástya mellvédjét díszíti birkatetem.

Magyar birka, román racka, ukrán juh? Ki ült egykor a sodródó

kereveten? Ki szerelmeskedett iszamos ágyon?

„Magyar” folyó „vala” a szőke bestia. Monarchiabeli nosztalgia

úszik, birodalmi rém- és vágyálom,

anyámasszonykatonája, Fehérlófia?

O, la-la, voulez vous à Trianon, chez nous? Ceci, à la gauche.

„Elsodort falu”, elsodort város, elsodort ország…

Boldogságtól keletre hogy boldogulna ember, jószág? Lesz-e erő,

folyton feltámadni habokból, hamuból, habókosokból?

Szögedi gondolattal

lépkedni pokolpincéből égemeletre? Kamuból zajlik árverő, árverés, árrés,

árkalkuláció, árfekvés, árlebegtetés, áringadozás, árfolyam.

Tajtékzik majd a folyam, tombol a kár, kárrendezést rikácsol. Nincs

kárelhárítás, csak kárvédelem: ácsol maga fölé palotát.

Hadd legyen minél nagyobb! A luxus. A kár

leokád. Benyújtva a számla, áfával tetőzött!

Az szenved, az fizet, aki őzött. A Tiszánál lakó szögény,

„hol a kis Túr siet beléje”. Meg a Hernád, meg a Bodrog. Duzzadt Kraszna

partján kárál Ady, a boldog: a sok mihaszna, bújjon azannya…

Mind, aki a gátból is csak lóvét, vastag bankszámlát lát. Az egyre

olajosabb Berettyó sem pihen,

szökik át vadul Szalárdnál. Beléesett Miklós huszár lovastúl,

törtínelmestűl. Hideg- s Meleg-Szamosok árhullámot koholnak.

Kolozsvár piros-sárga-kék szennyvize zúgja, mit visz a holnap.

Fekete-, fehér, igen, nem, mit vettél a pénzemen Kőrösök,

sebesek, árvák. Korlátok közé kergetnek: Fulladjatok meg!

Élhetnétek, éltethetnétek, élhetnénk. Haldokoltok, haldoklunk.

Hajózhatnánk szelíd hullámaitokon,

mint egykor. „Öt perc múlva kifut a folyami gőzös Aradra,

tessenek beszállni!” „Kérjük a tisztelt utasokat, fáradjanak

a hajóhídhoz, rövidesen indul a menetrendszerű járat

Magyarkanizsára!” SMRT MADARIMA! (Segítség! Hol itt a kijárat,

szeretnék kiszállni!) (A víz a legolcsóbb vasút, hallom holland barátom.)

Szegény tiszai halász is élhetne. Jutna halászlére,

lenne lé modern làdikra. Csak álom a jövő, ólom?

Csak álmodom, álmodsz? (Visszakúszhatna ide a fekete halikra.)

Ó, mostoha Európa,

voulez vous dancer à Trianon? Üljetek le a Tiszához! A valóra válás

vakremény? Minden csak ÁR, és csak árad, árad? A mérgezett,

aranyos Maros mord, Aranyos vízétől haragos. Haragos a Nyárád –

a Tisza fanyar – nem akar megszállni. A Kárpát medence minden

könnyét idegyűjti (megszállnak szuronyos, bocskoros

keserűség seregek), bár örömkönnyé

tisztulna, míg körbeöleli a várost. (Hadd örüljünk felhőtlenül, bár egyszer.)

(Mit pofázik ez a gyüttmönt szélhámos?) Valaha

fél-Európa segített a feltámadáshoz,

Bécs, Berlin, Róma, Moszkva, Brüsszel, Párizs. Hova tűntél

elegáns, úri gesztus? Voulez vous une excursion inoubliable

à Trianon? Ideje meghirdetni egy kárpátmedence-könnytisztító,

környezetbarát prodzsektet. Ez lenne igazán turistavonzó

látványosság! Tessék, csak tessék! Világraszóló mutatvány!

Begyűjti a keserűséget s örömmé desztillálja. A lényeg rian

befagyott emlékfolyón: fuldokló hal,

fuldokló magyar, szerb, román, ukrán. Szöged, ki messze világítasz a pusztán,

„délibáb” lettél végleg? „Végállomás”,

ahonnan menekül a lélek?

Hű polgárod alig kilátszik. („Rosszul látod, ez MÁS!”)

Számlahullámok, folynak ki-be fülén, száján. Ívelne már egére

szivárvány! Csak sálakon, reklámban, plakáton

tündököl, lávparádon. Míg parázik mind, ki izzad, jövőt remél.

(„Pardon! Ez MÁS, fejkvóta, nem láthatár, álmos róna!”)

A lényeg medermélyen lappang, nem kotorják.

Sodródik rá iszap, homok, hazugságshowder,

hadd maradjon titok, ki, miért, meddig sár(m)os.

 

Ülök a Tiszánál, árad, nem fárad.

Mögöttem ébred, nyújtózik

szépséges

délibábváros.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ