PUSZTAI PÉTER Erdélyből Kanadába elszármazott képzőművész, az egykori bukaresti Ifjúmunkás grafikusa volt, 2023-ban meghalt

Száz kiló kávé levét én ittam meg… Hogyan is történt?
Jóval a történelmi változások előtti Romániában a nagyobbik húgom „társat váltott” és Temesvár mellé költözött egy Kornél nevű fiatalemberhez. Ez az ember büntetett előéletű volt ugyan, de később született két fiukat: Kornélt és Romit jól nevelte. Aztán a forradalom után a Sepsiszentgyörgy melletti Kőröspatakra költöztek. A férj régi szokását sajnos ott is megtartotta. A lopást. A húgom pedig állandóan fenyegetve érezte magát a a helyi „nemzeti kissebbségiek” civilizálatlan viselkedése miatt. Ezeket megtudván Romániába utaztam, hogy segítsek rajta. Akkor találkoztam először Kornéllel. Ő akkor már pár napja a csűrben lakott. Behívtam a házba egy kávéra, amit szívesen el is fogadott. Elmondtam a a panaszaimat, és amit tudtam róla. Aztán kiment a hálóágyába a szénába. Még másnap új házat vásároltam húgomnak Sepsiszentgyörgyön, és a nevére írattam.
De hol a kávé-mese vége? Itt:
Tíz évig minden hónapban elégséges pénzt küldtem drága húgomnak, hogy magát és két gyerekét eltarthassa. Akkoriban a kávé hiánycikknek számított, küldtem abból is bőven. Egy alkalommal kérésemre valaki más töltötte ki a megrendelési szelvényt. Ennek követketében 100 kiló érkezett meg Hollandiából Bukarestbe 10 helyett. Hazaszállítani Kornél vállalkozott. És – 50 kilóval érkezett meg Szentgyörgyre… A többi valahol „elpárolgott”. Kornélt legutoljára Törökországban látták.
Nemrég, annyi idő után az ifjabb Kornél jelentkezett. „Kezit csókolom bátyja”, így szólított meg. Negyvenéves múlt éppen.