Finnyás vagyok, pedig nem kényeztettek el. Ha turkálóba megyek, a próbafülkében legyen hely, pad, fogas, és lehetőleg ne úgy nézzen ki, mint egy falusi állomás mosdója.

Ruhatáram ugyanis hiányos, például nincs rövidujjú ingem. Vagy nem volt, tegnapig. Tegnap azonban ráakadtam egy igencsak elegáns SH-ra a Romana közelében. Sokáig kerestem, Bukarestben olykor érdekes a számozás, de végül csak ráakadtam.

Nem vagyok nagyregényes vásárló, aki órákig sétálgat a ruhák között, mindent kipróbál, aztán mély sóhajtozások közepette és záróra előtt egy perccel, mikor már sötétedik, mégis kiválaszt valamit. Bemegyek, meglátom, megveszem. Inkább Baricco, mint Tolsztoj.

Most is így tettem, annyi különbséggel, hogy azért felpróbáltam a két inget – és mindkettő jól állt! Így hát megvettem a kezdetben mogorva hölgyektől, akiket közben felvidított egy videó, amit egyikük mobilján néztek.

S a próbafülkében zöld bársonyban pompázott a pad, bőségesen elfértem benne, és a vállfát is fel tudtam akasztani a fogasra. A tükörben pedig elégedetten vigyorgott valaki.