Szövetére kényes kanapé, hivalkodik a nappaliban. Rajta három galambszürke párna

bájcseveg. Árnyék biceg rajtuk, az elhivatottságán túlnyúló lámpa babrál fényekkel. A

kanapé meleg bézs színe araszol át a lámpaernyőre, az egységet aranyszínű rojtok oldják.

Kávébarna szőnyeg puha cikornyáit tapossa óvatosan egy antik hatású dohányzóasztal.

Vadcseresznyefa vetemedik megbízható hajlatokba, az asztal lapja matt és makulátlan.

Szemközt a falon pusmogó könyvespolc alkonyodik, néhány áporodott klasszikus méltatja

és több nyughatatlan kortársszerző áltatja olvasóközönségét. Az eleven bézs megtorpan

egy lila szobanövényben, de aztán lelkesen továbbmatat és a függönyön alkalmatlankodik.

A kanapé mögött egy tökéletes selyemháló beleremeg egy szerencsétlen véletlenbe. Az

erős fonallá keményedett fehérjeoldaton végigfut a rezgés és könyörtelen végzetté növi

magát, élniakarás találkozik ádáz halállal, kétségbeesett védekezés küzdene egy elszánt

Arakhnéval. Hangtalanul oldódik a még élő, lágy szövet. Az életidő megbotlik egy

pillanatra és már selyembe pólyálva mutat egy esetleges újjászületés irányába.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ