Ahogy az elejétől kezdve, a befejező nap is múlt és jelen kettősségében telt. Soltész Márton, a nemrég alapított Tokaj Hegyaljai Egyetem ifjú adjunktusa kérdezte a szerzőket (Bán János, Bánki Éva, Gál Vilmos, Gáspár Ferenc) a történelmi regény helyéről, létjogosultságáról. Mennyire, milyen irányban lehet eltérni a történeti tényektől, a legendákat lehet-e tényként ábrázolni?

A szocializmus tudatosan képzett hiányai, torzításai után ideje identitásképző műveket adni az olvasók kezébe. Miközben megállapítást nyert, hogy a történelmi regény ügye jó kezekben van, annál vesztjóslóbb kép rajzolódott ki a folyóiratok támogatásáról. A kérdésben talán legilletékesebb Demeter Szilárd lemondta részvételét.

A jelenlevők (Erős Kinga, Kollár Árpád, Papp Endre, L. Simon László) csak abban értettek egyet, hogy folyóiratok nélkül nincs magyar kultúra, és hogy a jövőt firtató kérdéseikre választ sem kapnak az illetékesektől. Délutánra már csak a szórakozás (futballmeccs) és a szimbolikus cselekmények maradtak (koszorúzás, díjátadások), így a tudósító fogta magát s vonatra ült.