Őseink, elődeink szerették, megbecsülték és tisztelték a lovaikat. A lótartás nagy tapasztalatot és odaadást igénylő munka, hiszen a ló volt megélhetésük, közlekedésük és harcászatuk alapja, szinte egész életük a lótól függött. A magyarok IX-X. századi katonai sikereiket is nagymértékben a kiváló lovaiknak köszönhették. Nemcsak a bátor lovasoknak, hanem a fürge, edzett, erős, jó futó, kitartó lovaiknak is nagy hírük volt a külföldi országokban.

Mára teljesen átalakult a régi lovasvilág, de örvendetes, hogy a Kárpát-medencében számtalan lovas egyesület működik, lóversenyek, bemutatók teszik színessé ezt a világot. Az Erdélyi Lovaskaszkadőr Egyesületet Nyújtódon hozta létre Ugron Attila, aki több felmenőre visszanyúló lótartó múlttal rendelkezik, ő maga gyerekkora óta lovagol, és a kozák tradíción alapuló trükklovaglás hagyományát eleveníti fel.

A ló és a lovas teljes összhagban dolgozik egymással és különféle akrobatikus gyakorlatokat mutatnak be, a lovas ül, fekszik, lóg, szabadon és rendhagyó módon mozog a lován. Ugron Attila ötszörös Székely Vágta versenyző, a Nemzeti Vágtán is láthattuk Budapesten, rendszeresen részt vesz csapatával lovasrendezvényeken, hagyomány őrző lovasbemutatókon és lovas csillagtúrákon, és gondoskodik a jövő lovasnemzedékének a képzéséről. 2023. július 8-án Bölönben, a II. Erdélyi Ősök Napja alkalmával mutatkozott be csapatával, lélegzetelállító jeleneteknek lehettünk szemtanúi.

Bencze Mihály: Kedves Attila, te, aki ugye már nemzedékeken keresztül egy ősi, lovas tradíciót, hagyományt örököltél és ápolsz, hogyan sikerült mindezek megvalósítása?

Ugron Attila: Szép jó napot kívánok, köszönöm a megtisztelő szavakat, én kicsi korom óta lovagolok, részt venni itt az Ősök Napján egy megtiszteltetés, örvendek, hogy a Turul Egyesület elhozta a rendezvényt és megpróbálja Erdélyben is meghonosítani az egészet. Az Erdélyi Lovas Kaszkadőr Egyesület a csapatom, 2015-ben született, 2016-ban hivatalos nevet és iktatószámot is kaptunk, ami ugye itt Romániban kötelező. Azóta olyan 70-80 fellépésünk volt Erdély szerte, Kolozsvár, Gyergyó, Barcaság, a Csíki térség. Mi nyújtódiak vagyunk, a Kézdivásárhely melletti kis falucskában lakom és van egy kis helyi rendezvényünk, ami arra a névre hallgat, hogy Háromszéki Lovasnapok, ez korábban a Nyújtódi Lovasnapok néven szerepelt.

 

A szerzõ Ugron Attilával (a jobb oldalon)

 

B.M.: Ez nagyon szép teljesítmény! A magyarság lelkülete nagyon kapcsolódik a lóhoz. Mit jelent számodra a lóval együtt élni és közösen megvalósítani ezeket az akrobatikus mutatványokat?

U.A.: Az én véleményem az, hogy lóval nem csak együtt kell élni, hanem érezni is. Azért van az, hogy néha mikor egy-egy trükk nem sikerül, akkor nemcsak az emberen múlik. Az egy dolog, hogy az ember bizonyítani akar, de ahhoz a szent állatunkat is rá kell voksolni, hogy társuljon a képbe, hogy egészségesen, épen lehessen ezt véghez vinni. Az a helyzet, hogy egy ilyen le-fel ugrás vagy, ami életveszélyesebb, vagy ha ne adj Isten a ló megriad akkor az tényleg balesetveszélyes tud lenni.

B.M.: Csodálatos a lovasvilágunk, Attila királyunktól, a székelység is Csaba királyfin keresztül ezt átélte. Nyújtodon milyen hagyományokat tudtatok beépíteni ebbe a ló-ember világba?

U.A.: Büszke vagyok rá, hogy ezt az egyesületet elindítottam, most már rengeteg gyermekkel dolgozom és ez mellett 13 éve tartok „visszavadító” tábort egy erdő közelében, faházikókban, 8-10 lóval, 18-24 gyermekkel, hogy kicsit visszavezessem és közelebb hozzam őket az állatokhoz, természethez. Az Ugron rokonságot is össze szoktam szedni, találkozókat tartunk Brassóban is ott van Ugron Levente tanár.

B.M.: Én visszaemlékszem, hogy a mi vidékünkön a faluról a városi iskolába bekerült gyerekek sokkal talpraesettebbek, életképesebbek voltak, mert gyerekkorukban állatok között tudtak nevelkedni.

U.A.: Ez nagyon fontos egy gyermek nevelkedésében mivel nemcsak az a fontos, hogy falun nőjön fel a gyermek, hanem szeretnie is kell. Régen a székely családoknál ez úgy volt, hogy apáról-fiúra szállt úgy a munkafeladat, mint a felelősség. Együtt élt két-három generáció és mindenkinek megvolt a családban a saját szerepe és a saját dolga. A gyermek nem olyan dolgokat kell csináljon, amit egy férfi kellett csináljon és a férfi nem az asszony munkáját kellett elvégeznie, hanem mindenkinek megvolt a maga munkája. A fiúgyermek ezt-azt megtanult az apától, a leánygyermek ugye régen a szövés, fonást, főzést tanulta meg. De ma már sajnos oda jutottunk, hogy azt mondják: a fiaink úgy kaszálnak, mint a nagyantáink, a lányok meg úgy isznak, mint az ősapáink.

B.M.: Kárpát-medence szinten, a lovasiskolák egy érdekes dologra jöttek rá, persze a pszichológusok is ráigazoltak éspedig, ha a gyerekek lovakkal foglalkoznak akkor nagyon sok lelki de testi betegségből tudnak kigyógyulni. Ti is foglalkoztok ilyen esetekkel?

U.A.: Igen, erre mi is rájöttünk, és foglalkozunk ilyen gyerekekkel is, és igazolhatom, hogy nagyon sok pozitív eredmény született. Sok egyedülálló gyerek, egy idő után úgy tekint a lóra, mint testvérére. Különös érzés végighallgatni amint a gyerekek becézik a lovakat, mesélik a problémájukat. A ló mintha értené, néha boldogan nyerít egyet.

B.M.: Köszönünk mindent, amit tettél az erdélyi lovasiskoláért, további sok sikert kívánunk! A kaszkadőr lovaglás mellett, gondolom kialakul a versenyló kultusz is, és remélem, nekünk Erdélyben is lesz egy „Kincsünk”, akiről majd egy erdélyi rendező is készíthet egy csodálatos filmet.

U.A.: Köszönöm szépen az interjút és köszönöm még egyszer a rendezőknek, hogy egy ilyen rendezvényt idehoztak! Szülőknek, gyerekeknek pedig azt kívánom iratkozzanak be minél több lovasiskolába. Csodalatos az ember és a ló világa.

 

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ