Cselényi Béla: Molnár Jenő halálára
Kolozsvár, 1955. VIII. 1.–2023. VIII. 22./23., Szigethalom
Mondtak egy múlt idejű igét,
hogy vékony hangú barátom nincs már.
Hallom, hogy magas hangú léte
lezárult az elmúlt éjszaka.
Mennyi kurjantásszerű,
élénk rácsodálkozás
hagyta el szőke szájadat.
Most rám fagy a kinyitható ágy,
amelyben éppen hevertem,
midőn az angyalok megüzenték,
hogy közöttük szellemeskedsz
és kórházi ágyadból
kivonták elkínzott tagjaidat.
Szörnyű a hír, amely felébresztett,
belém égette ágyamat,
s most már örökké téged idéz
a kinyitható rugós szerkezet.
Eloltom gyermekkorodat,
eloltom kertes házad,
eloltom nyulaidat is,
a deszkaházú tapsifülesek
bedrótozott blokklakásait;
eszembe jutnak piros-fekete
játékkártyái az unalomnak,
s eszembe jutnak szüleid is,
anyád, apád is, hogy ők is kirakták…
Házsongárd-közelben
laktál Kolozsváron,
s fűszagú nyúlkert
veti már neked őszi, színes ágyát.
Budapest, 2023. VIII. 23.
Pusztai Péter rajza