Bencze Mihály: Itt vagyunk, a II. Erdélyi Ősök Napján, Bölönben Üdvözöljük Bíró András Zsoltot a főszervezőt, aki ennek a csodálatos összmagyarsági megnyilvánulásnak a megvalósítja. András évekkel ezelőtt meghívottam volt Brassóban, ahol az Áprily Lajos Főgimnáziumban bemutatta a torgai magyarokat, akiket ő fedezett fel ázsiai útja során. Remélem, hogy mikor Ázsiában jársz még a barcasági csángókról is mesélsz az ottani testvéreinknek, hiszen Tatrang – a közös felfedezés Afganisztánban meg az ujguroknál –, az nagyon helyes irányba vitte az ősi múltunk értékelését, kutatását. Milyen érzés újra itt lenni köztünk?

Bíró András: Nagyon örülök, hogy újra itt vagyok, s annak örülök igazán, hogy nemcsak én vagyok itt, nem egyedül állok, bár az is gyönyörű ezen a helyen, itt fenn a Bölön feletti fennsíkon, s lenézni az Olt völgyére, szembe a Persányi hegységgel, egy szívet melengető látvány, hanem igazán azért örül a szívem mert ma sokezer magyar, székely testvérünk összegyűlt és egy olyan kezdeményezés látszik itt megerősödni itt Erdélyben, ami egy sokéves álom, pl. az Ősök Napja amiről tavaly is beszéltünk, de akkor még csak egy, mondjuk úgy, hogy egy első próbálkozás volt Bölönnek a belterületén, ugye a Tana birtokon, most pedig fönn a nagy legelőn.

Középen Bíró András

Azt lehet mondani, hogy igazi őseinkhez méltó, nagyszabású lovas hagyományőrző rendezvényt valósítottunk meg. S nem is a számok miatt, hogy sokan eljöttek, hanem az, hogy itt együtt ünnepelnek a magyarországi magyarok, az erdélyi magyarság, a helyi székelyföldi magyarság és lehet látni azt a lelkesedést, hogy kezdenek egyre inkább azok, akik felébrednek egyre inkább büszkék lenni a nagy kultúrára, amit itt próbálunk mi hagyományőrzők és sokan mások is megmutatni, hiszen ez egy olyan kincs, ami nekünk magyaroknak unikális. Sok nemzetnek van érdekes történelme, múltja, érdekes momentumai a történelmében, de a mi őseink, azok írták a történelmet, sőt róluk írták, hogy olyan dolgokat tesznek, amelyek a világtörténelmet is befolyásolják. Na most ezekre a nagy ősökre büszkének lenni nem nehéz dolog, viszont őrizni a hagyományt nem könnyű, a mai világ rengetek kihívása, főleg az elkedvetlenedés, az internet világában az elkényelmesedés, érdektelenség és az értékek kiüresedése miatt. De, aki eljön egy ilyenre és megnézi azokat a kiállításokat, amelyeket a Magyar Turán munkatársai összeraktak, régészeti leletek alapján rekonstruált nagyon szép hunkori fegyverek, páncélzatok, női ékszerek, honfoglaláskori fegyverek, acél szablyák és azok a tárgyak, amelyek az ötvösművészetnek a magasiskolái, micsoda díszítőművészet, igényesség volt. Csak az nem büszke a magyarságára, aki nem tudja mi az, tehát itt azt mondom, nagyon sok ember most ebből kapott egy kis ízelítőt. Ez az út a magyarság felemelkedése felé visz, én hiszek ebben és ha minél többen hisznek itt, minden magyarlakta régióban, akkor ezek a kis erővonalak összeérnek, mert ahogy a mai megnyitón fogalmaztam: nemcsak az a fontos, hogy a múltunk egy, hogy nagy közös őseink vannak, közös a történelmünk, kultúránk, hanem hogy közös legyen a jövőnk, ezen kell dolgozni. Ezért örülök, hogy ez az ünnep is egyre erősebb, hogy ilyen sokan jöttek, rengeteg fiatal van, hiszen a fiatalok a jövőnk, s, hogy ennek a következő a generációnak tovább tudjuk adni, amit ezek a nagy ősök ránk hagytak, akkor azt hiszem, hogy egy jó úton járunk.

B.M.: Nagyon szép volt a megnyitó beszéded és örvendünk, hogy a Kárpát medence magaslatában eltudtál indítani és neveli olyan ifjakat, akik segítenek megvalósítani Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken ezt az álmodat. Sajnos Kárpátalja sorsa még kilátástalan. Egy olyan csodálatos egyesítést lehet létrehozni ezen a téren, amit Ilyés Gyula úgy fogalmazott, hogy „haza a magasban”. Tehát, ebben köszönjük a közreműködésedet és a megvalósításaidat, várjuk a további lépéseket, amiben talán mi is segíteni tudnánk.

B.A.: Én köszönöm és ez természetesen csak együtt megy! Minden, amit csinálunk abban az a motiváló, hogy amit láthatatlan, de szétszakíthatatlan szálak összefűznek, azokat még jobban összefűzzük. S azok számára, akiknek ezek a szálak láthatatlanok, láthatóvá váljanak, a szövetségünk erősödjön és ha a nemzetnek van identitásmegtartó ereje, akkor nem fog elveszni az erdélyi magyarság se és az anyaországi magyarság se. Hiszen ez egy sors, ha az egyik süllyed, akkor a másik is, tehát ez egy hajó, a nemzet hajója, itt együtt kell evezni, együtt kell működni. Talán most úgy látom, hogy bármilyen viszontagságok, nagy hullámok voltak, fennmaradt ez a hajó és most úgy érzem, hogy tud tovább haladni egy olyan jövő felé, amit megérdemel az erdélyi magyarság. S ahogy említetted, itt a Kárpáthaza együtt ünnepelt, mert külön érdekessége a rendezvénynek, hogy rengeteg része van: lovas hagyományőrzés, kiállítás, ügyességi vetélkedők, hadi hagyományőrzés, jurtatábor, koncertek, kirakodó, kézműves vásárok, de a lelkiség az egy és mindenki megtalálja a szórakozását. Itt feltöltődünk az ősökre emlékezve, egy ilyen gyönyörű helyen, kilátással és természeti környezetben, szerintem mindenkit megérint. És hogy itt a délvidékiek, a felvidékiek s az anyaországiak az erdélyiekkel együtt valósítják meg ezt az ünnepet, erre tényleg azt lehet mondani, hogy ez volt az álmunk, hogy amit most beteljesülni látunk, egy ilyen gyönyörű helyszínen. Várunk mindenkit a következő alkalomkor is!

B.M.: Köszönjük szépen András, és további sikereket kívánunk!