De beilleszkedni egy városba, az másféle dolgokból is áll.

Például az orvosokból. Mindig is beteges gyerek voltam, most meg már nem is szégyen a betegség. Nem szégyen, de haszontalan.

Mindenesetre háziorvos kell először, és én kifogtam egy remek hölgyet egy megállóra tőlünk. Azonnal válaszol mindenre, és még beszélgetni is lehet vele.

A diabetológus hölgy elegáns, pontos, stílusos. Ráadásul a férje kolozsvári.

Fogorvos-ügyben még töprengek, mert én szeretem, ha érzékenyen bánnak az agyaraimmal.

Az ortopéd egy bárdolatlan. „A fogyás növeli a gyógyulás kockázatát. Érti, amit mondok?” És ott udvarol az orvostanhallgatónak vagy rezidensnek, még ki se mentem a szobából. Tőlem udvaroljon napestig, de amikor ott vagyok, foglalkozzon velem!

Most éppen kinetósat keresek. Hátha az is jó lesz.

Egyebem sincs, mint a remény.