Ez a bizarr Demény avagy Interjú a Matca szerkesztõjével
Kérdezett: Gergely Tamás
Ha jól értettem, szerkesztõje/fõszerkesztõje vagy egy románul, a román fõvárosban megjelenõ irodalmi-kulturális lapnak. Még a székhelyed is megváltoztattad, hogy ez összejöjjön, tévednék? Magyar kultúráról román közönségnek – valami különös, majdhogynem bizarr vállalkozás, nem gondolod?
Jól értetted. Előbb változtattam székhelyet, s annak következtében érkezett a felkérés. A szerelem mindenre képes. Dehogynem bizarr. Álszerénység nélkül: mindig bizarr voltam. Az örökös ájult szülőszeretet helyett én meglehetősen élesen bíráltam a szülőket, legyenek bár az enyémek vagy a „mieink”, az örökös románfanyalgás helyett román könyveket olvastam, sőt, írtam, és egy Tonitza-kép a mai napig meghat.
Nicolae Tonitza: Önarckép
Egy finnországi svéd része a finnországi társadalomnak, egy erdélyi magyar Budapest felé tekint, változtat ezen a Matca valamelyest?
Igen, Budapest felé tekintget. Én is sokáig ezt tettem, részben ma is ezt. De már rég meg akartam szabadulni az apaságnak a fiúkat tönkretevő gyámolításától, magánforrásokat vonván be különféle kulturális tevékenységekbe.
Jól léptünk be a térbe, fontos szerzők írnak nekünk, elég lazák és outside the boxok vagyunk, azt hiszem. Megpróbálunk könnyedén beszélni fontos dolgokról, és többen is határokon élünk: a laptulajdonos magyar, de Bukarestben tanult román iskolában, az egyik kollégám román, de Kanadában élt évekig gyerekkorától fiatalemberségéig. Ez bizonyára látszik.
Megjelent már egy önálló száma, mi az eredmény? Ki olvassa, hogyan fogadták?
Online kulturális magazint működtetünk, és negyedévente nyomtatott számot adunk ki. Most Gianina Cărbunariu lesz a címlapon, ez a román rendezőnő és drámaíró, akinek szép, görög istennőkre emlékeztető fotója a borítón éppen azt közvetíti, amire vágyunk: emberi nyelven beszélni a mai, azaz mindenkori művészeti szépségről.