Szántóföldbe botlik a hegy lába és elhasal. Közönséges haszonnövény ajánlkozik

kerítőnek. Szépsége keres magának magágyat. Közéjük megyek megérteni szavukat.

Szúrós, sovány kórók, dudvákkal megszórva enyelegnek közel egymáshoz. Bársonyszélű

dédelgetést vártam, pillangó szárnyú első csókot. Érzékelésem megzavarja a valóságot,

megdöbben nem érthetősége láttán.

Más jelrendszerhez fordul. Megsürgeti az időt és átirányít a szemközti dombra.

– Közelről csak az egyest látni! – kiabálja hangtalanul – Az idők kezdetén, a negyedik napon

tetten érték a Nap születését. Ez örökre meghatározta őket, ezért követik töretlenül

mozgását.

Földhöz ragadt sárga felhőt határol el zajtól a csend, nesztelen ringása az idő karjaiban

keresi azt, ami végtelen.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ