Patócs Molnár János: Áttűnés
A kékség telítődött
Túlcsordul az illat
A távol feléd libeg
Félszeg mosolyt villant
Akácvirágra dől
Szerelemre éhes
Méz minden mozdulat
Halálosan édes
Máshol gyász csattog gurul
Más kékség a síneken más fény
Ki a hídról hullámba hull
Rég nem lélek zűr televény
Az édes a végső szinten
A keserűvel egy egész
Mennyire homály minden ami kész
Mennyire semmi ami minden
Pusztai Péter rajza