Ma is eltelt egy nap. Nem olyan régen pedig még reggel volt.
    Igazi nyári reggel, harmattól csatakos sarjú.
    A munka bevégezve. A szekér megrakva.
    Az ember végiggondol az eltelt időn: nincsen egy épkézláb gondolatja.
    De azért mégis: jó lenne most egy cigaretta. Csak úgy fújni a füstöt. Mélyen leszívni az első három slukkot.
    Majd a többit.
    Köhögtető, persze. Kapadohány. Garasos áru. Erre is alig futja.
    No, csak mértékkel. Majd, ha hazaérnek.
    Majd, a vacsora után. Künn, az udvaron, a csillagos ég alatt.
    Most még hátravan egy-két sorsdöntő mozdulat: biztonságosan lekötni a terüt, haza irányítani a jószágot…
    Istenem, mit hoz a következő pillanat?