Egy újabb nap ágycsikordulására

felülnek a letudottak hullái

és úgy tekintgetnek körbe,

mint akik már átéltek egyet s mást,

tetetett kiváncsisággal meresztgetik

szemüket, hogy no, lám……

de csak a régi műperzsa áporodott szaga,

az ablak alatt elsuhanó nők

vörös-fekete továbblobbanása,

csak a tegnapi gondolatok

szanaszét dobált bomlástermékei

s vadiúj csomagolásban az ezeredszer

ismételt hírek egy helybentopogó kutatásról.

Ott hever minden sarokban,

mint átizzadt, levetett szennyes

a képzeletbeli napozás egy valamikor

elsuhanóban megpillantottt folyóparton,

egy internetes oldalon a csontig rágott metafórák,

melyekben a szebb lelkek ifjúságukat

vélik felsóhajtani, ágyékukhoz kapkodva,

de valójában nincs igazi napkelés,

nincs folytatása a pihent lendületnek,

minden ugyanott és ugyanúgy senyved

egy alvadt, szürkés koraestben,

s mint döglött halak szeme homálylik

Föld-szerte a tervezett vakság.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ