„Méjl-interjú” Hendi Péterrel
Kérdezett Gergely Tamás

1. Átszállás Zürchben című új kötetedben alig szerepelnek az alteregóid, mégis úgy tűnik, önmagad írod meg: a Budapest – Svédország – Svíjc háromszöget. Vagy éppen nem te lennél az egyes szám első személy?

– Persze, hogy nem én vagyok az. Sem az egyes elsőben, sem a másodikban, sem a harmadikban. Na jó, rólam szól mind a három, de éppen azáltal, hogy megírtam, már nem én vagyok az. Az Olympia fanatikus magyar szurkolója a maga virtális valóságával persze, hogy ízig-vérig belőlem jön, az én világom, de mégsem én. Mondanám, az énem egyik lecsapódása, kritikája – a történeteim pedig az életem tanulságai.

2. A francia fordítónő Heidije azért örvend novellád francia fordításának, mert abból megérti, hogyan gondolkozol. Valóban erről van szó? Egy szöveg jobban felfedi, ki vagy ott bent, mint a személyes találkozás?

– Hogy ki vagyok odabenn, arról talán csakugyan többet mond el egy írásom, mint a személyes ismeretség, amit egyébként semmi sem pótol. A feltett kérdéshez a szerelem és nyelvi barikád fogalmakkal lehetne közelíteni. Az elbeszéléshez pedig úgy, hogy Heidi nem örvend a fordításnak, épp ellenkezőleg: szinte sokkot kap tőle. Az eredeti szöveget elolvastatta volna egy magyar származású diáklánnyal, hogy „közvetlenebb” kapcsolatba kerüljön a régóta ismert és szeretett barátja gondolkodásmódjával, ám a Genfben született diáklány nem tud elég jól magyarul. Ezt követően készül el az első franciára fordított novellám. Rosszul választott karácsonyi ajándék, amely aztán vígasztalásként megjelenik a Gallimard kiadó La Nouvelle Revue Francaise folyóiratában. A történet végén eltűnik a minden valószínűség szerint nem pusztán nyelvi barikád. Heidi magyarul olvassa legújabb elbeszélésemet: A francia fordítónőt. Úgy bizony, magyarul olvassa és érti is, pontosan úgy, ahogy gondoltam, hisz álmodom az egészet.

3. Könyved kiadója, a L’Harmattan egyszerre jelenteti meg a könyvet magyarul meg franciául, ha jól értettem. Gondolod, hogy a franciák megértik a te… gondolataid?

– Én hiszek benne, hogy az írás (beleértve a fordítást is) nem csak megmarad, de meg is érthető. A magam részéről meg is teszek mindent ennek érdekében. Erre az optimizmusra épül az egész irodalom! Persze, mindig vannak olyan utalások, amit az idegen olvasó nem érthet. Ime egy példa: Sztregova utca 8. Ki volt az a Sztregova? Valami orosz partizánnő? – kérdi tőlem (vagyis az alteregómtól) egy 22 éves taxisofőr. Az ember tragédiája, felelem neki én (vagyis az alteregóm). Nos, a francia kiadásba itt betettünk egy rövid lábjegyzetet Madáchról, Alsó-Sztregováról, és a trianoni békeszerződésről. Mindazonáltal én azt hiszem, hogy a tisztelt olvasó, nem attól fog engem megérteni, vagy nem megérteni, hogy magyar-e vagy francia.