Lana meséi: Változás
Maradnék még, mondta az író a Halál Angyalának, Mihály arkangyalnak, aki éppen meg akarta pendíteni a testét a lelkével összekötő ezüstszálat, hogy elszakadjon. Ha ez megtörténik, a test elválik a lélektől, s beáll a halál. Mihály leengedte a kezét.
Maradni, minek?
Dolgom van még.
Ugyan már, mi dolgod lehet. Nem kellesz már senkinek.
Az enyémek szeretnek – mondta halkan, szinte suttogva az író, de maga sem volt benne biztos, hogy ez így van.
Nagyon szomorú évek jönnek a Földre, a földi népekre, hallgass rám -, próbálta meggyőzni Mihály. Ott túl az alagúton a boldogság vár.
Van még feladatom, nem mehetek.
Mit tudsz te tenni innen, a betegágyból? S az arkangyal elkezdte sajnálni az írót.
Írnék még, csak ehhez értek -, mondta az író, s úgy emelte meg csontos ujjait, mint aki azt várja, a tollat adják azon nyomban a kezébe.
Ugyan mit?
Példabeszédeket, hogy okuljanak az emberek a hibáikból. Az enyémekből is.
A helyzeten, ami van és ami jön, ez nem változtat.
Nem akarok úgy elmenni, hogy nem tettem meg mindent a változásért.
Próbálkozz csak, holnap újra eljövök – kiáltotta Mihály és óriási szárnycsapásokkal emelkedett az ég felé.
Az író pedig lehunyta a szemét és gondolatban újra írt. Az új művének a Változás címet adta. Olvassátok, súgta a kórház sötétjébe.
Halála után megjelent a mű, de mikor az emberek kinyitották a könyvet, csodálkoztak. Minden oldalon csak egy szó ismétlődött százszor és ezerszer: változás.
Pusztai Péter rajza