Elköltöztünk. Azaz más lakásba mentünk, a csomagokat felhordtuk, és nem találom a zokniimat. Vagy zoknijaimat? Szóval nem találom, és most a konyhában dolgozom, elosztópenúria miatt. A könyvek egyhalomban, a könyvtár polcai üresen állnak, az élet pedig mi tagadás.

Ma úgy belerúgtam az egyik fotelbe, hogy az egész Tejutat megláttam. Még nem tájékozódunk jól, de már örülünk. Hát ez is valami.

Holnap viszont indulunk Kolozsvárra, ahol kibéreltünk egy apartmant. Holnapután Désen tartok irodalmi foglalkozást a kiadó táborában, vasárnap pedig a bábdarabunkat mutatják be Vásárhelyen, aztán a Vadkanragyogás román fordításáról és a folyóiratról beszélek. Így hát egy hónapig nem jelentkezem Bukarestből, akkor ellenben újult erővel vetem be magam a Kaféba.