Bencze Mihály: A megfigyelt Bartalis János
A Brassó melletti csernátfalusi 3-as számú általános iskola kisdiákja voltam, és szeretettel jártám vallásórákra, az iskolák melletti papilakra. Dr. Kiss Béláné Füzessy Irén (Kolozsvár, 1912. február 25. – Kolozsvár, 2004. március 9.) lelkésznő Bartalis János költő életéről mesélt, és mondta, hogy vasárnap feltétlenül menjünk templomba, mert Bartalis János költő személyesen fog egy előadást tartani. Édesapám a csernátfalusi evangélikus egyházközség jegyzője volt, egy köszöntőbeszédet írt a költő fogadására. Családostól ott voltunk a templomban, és életemben először csodálkozhattam el azon, hogy egy elő költő hogyan szavalja a saját verseit, milyen átéléssel tartja az előadását. A következő évek alatt még talán háromszor szerepelt Bartalis János a templomunkban. A középiskolában Barkó Anikó magyar tanárnő, más szemszögből tanította Bartalis János költő életművét, így még jobban megkedveltem a költőnket.
Bartalis János (Apáca, 1893. július 29. – Kolozsvár, 1976. december 18.), erdélyi magyar költő, a szabadvers egyik első magyar művelője, Apácán született. Korán anya nélkül maradt, apja anyagilag nem engedhette egy városi iskolába, végül a Brassó melletti hosszúfalusi polgári iskolába kerül. Apácai Csere János hatalmas életműve őt is a tudományok fele serkenti, de itt ismeri meg a barcasági csángók életét, valamint Zajzoni Rab István költészetét. Kolozsvárra kerül a tanítóképzőbe, majd Budapesten elvégzi a tanárképzőt is. Drámaíró terveit feladja, de Kosztolányihoz elküldött verseire biztató választ kap. Költői indulása a kolozsvári Újságban 1914. június 25-én került sor, majd a Nyugat is közli verseit. A nagy háború után Alsókosályban felesége földjén gazdálkodik. A Helikon egyik alapítója, majd a Kemény Zsigmond Társaság tagja. Tanítóskodás után, 1941-től 1959-ig a kolozsvári Egyetem, majd a Bolyai Tudományegyetem könyvtárosa, és végül 1945-54 között a teljes költői hallgatást választja. A barátai biztatására, végül újra verselni kezd. Munkáját számtalan szakmai és hivatalos elismerés övezte. 16 verseskötete jelent meg, kettő pedig román nyelven is. Sírja a Házsongárdi temetőben található.
1973-ban 12-ikes voltam a hosszúfalusi Elméleti Líceumban, jó barátom Hochbauer Ferenc (1952. március 17. -1973. augusztus 31.) már másodéves volt a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem matematika szakán, őt már élvonalbeli különleges tehetségű matematikusként emlegették. Ő mondta nekem, hogy jó lenne, ha a tavaszi vakációban felmennék Kolozsvárra, mert az egyetem felvételi felkészítőt tart a középiskolásoknak. Dr. Kiss Béláné Füzessy Irén lelkésznőnk fia Kiss Béla (Csernátfalu, 1935. november 19. – Csernátfalu, 2022. március 26.) Kolozsváron volt lelkész, az ottani parókia vendégszobájában biztosított szállást számomra. Innen jártam az egyetemre felkészítőkre, és egyben ismerkedtem a kincses várossal. Egy nap a vendégszobában új lakó érkezett, Dr. Papp Béla bácsfalusi orvos. Édesapám unokabátyja Bencze Mihály bácsi, kisiparos szabóként, Papp Béla bácsi „rokona” volt, így bizalmába fogadott a doktor úr. Másnap egy újabb vendég jött, Bartalis János a költő. Papp Béla az Evangélikus Egyház egykori felügyelője, Bartalis pedig a mostani felügyelője volt, egyházi tanácskozásra érkeztek. Így ismerhettem meg a bukaresti magyarság életét Papp Béla által, az evangélikus egyház gondjait, és Bartalis Jánost, mint embert, és mint költőt. Középiskolás koromban már írogattam, verselgettem, két versemet magával vitte Bartalis. 1974-ben megkezdtem az egyetemet, néha még találkoztam Bartalis Jánossal, végül 1976 fagyos decemberében több egyetemista társammal részt vettem Bartalis János temetésén, a Házsongárdi temetőben.
Most lássuk Bartalis utóéletét Brassóban. 1991-ben Házy Bakó Eszter létrehozta az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesületet, és ennek keretén belül 25 évig, 1994- től, 2018 –ig szervezte a Bartalis János szavalóversenyt. Jó lenne, ha valaki a folytatását felvállalná, akár Erdély más városában is.
Nézzük meg, hogyan látta Bartalis Jánost a román állambiztonsági szervezet, a hírhedt Securitate. A C.N.S.A.S intézet Direcția Arhivă Centrală, 84515-ös aktájának a 10-ik kötetében található a megfigyelése, a követése. (Arhiva Operativă, dosar 1211316, Vol. 10, Fond operativ Problema Naționalistă Maghiară). Ezt az aktát 1978. szeptember 30-án vette mikrofilmre az U.M.0916-os egység, Kolozsváron. Az első oldalon a következő tájékoztató megjegyzés áll, amit 1948. december 15-én iktattak. Biztonságos forrás. Dr. Bartalici?, aki a Molotov (volt Steaua Română) utcában lakik, és aki jelenleg tanár a Bolyai Egyetemen, 1940-1944 évek között ki volt tüntetve a Nyilaskereszt-renddel („crucile cu săgeți”). Ugyanebben az időben egy nála lakott Vaida nevezetű deportálttól, elrabolt különböző tárgyakat és ékszereket. Informátor Br. (195) iratszám 40747. Ez az írás gépelve van, majd kézírással folytatódik: 1948. december 18. E. Suker ellenőrizze a jelzett adatokat, és jelentse tovább az észrevételeit. Aláírás. A másik lapon erre kézírással válaszolnak. Főnök Úr, az Ön parancsának alapján ellenőriztem az 1948, december 17-ei 40747-es iktatószámú Bartalis Ioanra vonatkozó tájékoztató jelentést, válaszomat jelentem. Apácán született 1893. július 29-én, szakmája tanár, lakcíme Molotov utca 42 szám. A megnevezett a múltban, és most is az Egyetem Könyvtárának alkalmazottja. A horthysta megszállás alatt egy nagy soviniszta és fasiszta volt, amit abban az időben ki is nyilvánított. Amikor a könyvtárat bezárták azért, hogy a fasiszta egyetemisták felvonulása és tüntetése alkalmával ne menjenek be, és ne rendetlenítsenek, ő volt az, aki fellázadt, hogy miért akadályozzák meg az egyetemi hallgatók bemenetelét. Más alkalommakkor újságokat (újságcikkeket) tett a munkatársai asztalára, jelezve azt nekik, hogy ez számukra is a járható út. A megnevezettnek ez a hozzáállása megmaradt 1947-ig, amikor félelme miatt visszavonult. Jelenleg egy politikai pártnak sem tagja, azt állítja, hogy ő író, és nem politizál. Az ellopott különböző tárgyak és ékszerek esetéről, nem tudtam meg semmit. Alázatosan jelentem, Negrea altiszt. Egyelőre ennyit sikerült megkapni a C.N.S.A.S intézettől.
Lássuk mi ezen állítások valóságtartalma. Tudjuk, hogyan működött a hírhedt állambiztonság. Bármilyen hamis feljelentéssel emberek életét lehetett tönkretenni. Abban az időben ezt az eljárást sportszerűen űzték, főként a magyar értelmiségiek lejáratására, ezzel is őket inkább a kivándorlásra kényszerítve. Az úgynevezett lopott tárgyakról kiderült már akkor, hogy hamis állítás. Több dokumentációt átnézve, nem kaptam semmiféle bizonyítékot Bartalis János díjazására. Banner Zoltán művészettörténesz, író, előadóművész Bartalis János életét, munkásságát jól ismeri, Békéscsabáról 2022. november 11-én küldött levelében a következőket írja: „Kedves Mihály! Kérdésedre nem tudok válaszolni, mert 1. együttléteink alkalmával sohasem beszélgettünk János bátyámmal díjakról, elismerésekről, 2. utánanéztem a rendelkezésemre álló lexikonokban, sehol sem találkoztam ezzel a részletkérdéssel. Az a gyanúm, hogy akárcsak számos hajdani jelessége az erdélyi magyar művelődéstörténetnek, Ő sem részesült semmiféle állami, helyi vagy szakmai kitüntetésben. A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon I. kötetében olvasható szócikket csupán azzal tudom kiegészíteni, hogy mellékelem az én Bartalis-kötetem első belső oldalán általam rögzített közös fellépéseink listáját az Életem a versben címmel 1964-ben bemutatott irodalmi előadóestünkkel. És csak úgy mellékesen elmondanám, hogy egyre ritkuló fellépéseim műsorában mindig szerepel egy-egy Bartalis-vers, legutóbb például október 4-én Nagyváradon mondtam el a Szölőőrzést, amely különben is a leggyakrabban hangzott el általában. Örülök, hogy foglalkozol a Bartalis-témával; soha nem szabad elfelejteni, hogy az Ő költészete az egyik legelső és legdöntőbb dokumentuma, bizonyítéka az erdélyi magyar alkotószellem, az ERDÉLYISÉG rendeltetésszerűségnek. Bartalis-estek: 1964. november 7., este 8 órakor, november 8. este 6 órakor, november 21. este 6 órakor, a kolozsvári Művelődési Palota dísztermében. 1966. február 12. délután 6 órakor Brassai Líceum, április 15. este 8 órakor Marosvásárhelyt (Stúdió). 1967. január 10. délben 1 órakor a kolozsvári lutheránus teológia dísztermében, november 25-én délben 1 órakor a kolozsvári leánylíceumban (3. sz. középiskola). 1968. november 25-én este 7 órakor a székelyudvarhelyi kultúrházban (együtt a Labiş műsorral). 1969. április 19-én délután 6 órakor a brassói magyar evangélikus templomban, április 20-án a csernátfalusi magyar evangélikus templomban, április 21-én este fél 8 órakor a tatrangi magyar evangélikus templomban, november 27-én, délután 6 órakor a kolozsvári 11 sz. líceumban. 1970. április 8-án délután 6 órakor a bukaresti Írók Házában. 1970. november 22-én, vasárnap d.e. 11 órakor a budapesti Kossuth Klubban, november 27-én, pénteken este 7 órakor a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem budaörsi úti Kollégiumban. 1971. február 6-án, szombaton délután 5 órakor a besztercei 2. sz. líceum diákjainak, február 7-én a TV magyar adásában egy rövidített változatot. 1972. április 25-én, kedden délután 6 órakor a nagyváradi Stúdiószínpadán (Népi Egyetem), május 4-én, csütörtökön este 8 órakor a tordai Jósika Miklós irodalmi körben. 1974. április 27-én, szombat délután 6 órakor a gyergyóditrói Líceum dísztermében, május 18-án, szombat este 8 órakor a torockói kultúrotthon nagytermében”.
Dávid Gyula erdélyi magyar irodalomtörténész, szerkesztő, műfordító a 2023. június 1-én küldött levelében a következőket írja: „Kedves Bencze Mihály! Ami a Bartalis János díjazásait illeti, egy Molter Károlynak írott, 1942. november 11-én kelt levelében van szó arról, hogy számít a Baumgarten-díjra, és küldi az ehhez szükséges iratait (Molter ugyanis a Baumgarten-díj kuratóriumának tagja volt), de a Molter-levelezés további szövegeiből az derül ki, hogy ő akkor nem kapott díjat (Molter Károly levelezése. Polis-Argumentum, 2021. 4. kötet 217., és 351. lap). Az Alapítvány dokumentumait 2003-2007-ben kiadta az Argumentum, 4. kötetében az 1941-1947-es dokumentumokkal, nem tudom, abban nincs-e benne az 1942-es kuratóriumi döntés jegyzőkönyve. Feltételezem, hogy a romániai Írószövetségtől valamelyik kötetéért kapott díjat, de a Wikipediában lévő- különben a Romániai magyar irodalmi lexikon szócikkére támaszkodó Romániai magyar irodalmi díjak címszóban nincs róla említés. Eszerint nem marad más hátra, mint az Utunk megfelelő évfolyamaiban megkeresni a megjelent kötetei táján kiosztott írószövetségi díjakról kiadott hivatalos közleményeket. Sajnos, a negatív eredmény is eredmény”. A fentiek szerint is a titkosrendőri jelentés nem tartalmaz valós adatokat, egy sérült, vagy karrierista jelentgető munkája.
Bartalis Jánosnak az életrajzából tudjuk, hogy nem volt könnyű élete, de mindig gerinces, jellemes magyar ember maradt mindkét világégés alatt, és egy vaskemény diktatúrában is. Ápoljuk emlékét, olvassuk verseit hisz ma is nagyon érvényesek, életművét adjuk át gyerekeinknek, unokáinknak, és a mindig új nemzedéknek. Isten kezében című versében így vall:
Mikor Ég-Föld megszakadt,
Folyók-Tengerek kiöntöttek,
végig nyargalván sós hullámaikkal
a veszett világon,
mikor megpecsételtetett minden
teremtett állatok sorsa
-Ó, Uram!
mi: árva néped,
árva magyar néped
„Tebenned bíztunk eleitől fogva.”
Pusztai Péter rajza
2023. szeptember 29. 13:34
Hiánypótló tanulmány!
2023. október 3. 09:03
Az evangélikus egyház berkeiben csak nagyritkán lehet Bartalis nevétről vagy verseiről hallani. Vajon miért?! Talán szellemi hagyatéka nem illik a mai meduzagerincű világba? Lehetséges …