Debreczeni Éva: GALAMBOK VOLTUNK
annyira magunk
voltunk sokéves
galambpár dróton
esőben, felhős
napsütésben
búgtunk, szélfútta
időtlenségben
egymást hajszoltuk
magasságos
sohaelnemérésben
ártatlanok, burokban
születve, hosszan elbúgva
lepusztult hontalan
fiatal antennánkon
szürkésfehéren
Pusztai Péter rajza