Nekigyürkőzőm ma is, hogy születésnapodhoz nagyságában illő kívánsággal rukkoljak elő.

Általában nem sikeredik eredetire, pedig minden születésnapos arra vágyik, aztán beéri az egyszerű vagy összetett mondat sablonjával, amelyben siklik a szó kontrollt vesztetten, mint a behavazott sisonkára lépett kisgyermek.

Az esemény heve ellenére megérzi minden ünnepelt a sablonba befészkelődött féltő szeretetet és a mellette lapuló viszontféltés és viszontszeretés vágyát.

Élj szépen, ez a főkívánságom. Tartsd közel magadhoz az életet, hogy ne kússzék be közéd és az élet közé semmi ártalom, ami előidézhetné – pilinszkysen szólva – életed rétegződését.

Valóságodban lüktessen a derű, a soros érzelemből domináljon az öröm, az őszinteség és természetesség legyen minden tetted alapja, felebaráti szereteted legyen a beszélt nyelvet megelőző ember elfogadása, elfoglaltságodon törjön át mindig a figyelő szeretet, melyet kísérjen jóság és alázat.

Valóságod legyen a mindent bele pillanatok fűzére. Pillanatod ne legyen a következő pillanatba jutás eszköze és ne tartsa görcsben a valóság retusálásának egyetlen módszere sem.

Mert ha nem telik meg nyugtalansággal, nem siklik ki a pillanat.