Patócs Molnár János: HÚSVÉT – SL-nak
Irgalmasságot akarok és nem áldozatot
Mondta a feltámadásra ítélt feláldozott
És egyszerűen magamba szállva
nem várok feltámadásra
Az önzést hogy elviseljen engem
a végtelent meg nem érdemlem
Ha képes vagyok a jóra
ez a véges fénye íze sója
Ha nem csábít a bűn bája
Ha nem húznak keresztfára
a végtelen csendéletben
citromként edényként virágként
dicshimnusz kórus tagjaként
csak lenni lenni lenni
nekem elképzelhetetlen
Hogy mégis ünneplek
abszurd véletlen
bizarr félreállás
a tapasztalat tetszik nem tetszik az
hogy az áldozat áldás