1. rész.

 

Robert Li őrnagy, Chinatown és Brooklyn boldog, a csillagos lobogóval átitatott lelkű gyermeke, a főnökei által vérprofi módon felépített akcióterv szerint kiszállt a dzsunkából. Mintha mi sem lenne természetesebb, ruganyos léptekkel megközelítette az első wuhani teázót, s benyitott. A bevált önellenőrzési technikával, a helyiség mosdóját célozta meg. Bemenet, agyába fényképezte a vendégeket, kimenet olyan asztalhoz telepedett, ahonnan beláthatta az egész zegzugos termet, s összevethette a bemeneti képpel a fogyasztókat. Akár követték, akár nem, rendelt valamit, beszélgetést kezdeményezett a pincérrel, akiről valószínűsítette, hogy foglalkozási ártalomként a rendőrség, vagy kémelhárítás spiclije. A csevegésbe hamis információkat csempészett, hogyha a tartótisztje a vendégek iránt szaglász, véletlenül se tudjon meg róla semmi harapósat. Majd teája gőzébe burkolózva adaptálta az akciótervet a pillanatnyi valósághoz.

Tajpejbe Moszkván, Tel Avivon és Hong Kongon keresztül érkezett, „az ellenség megtévesztése” kulcsszó szellemében. Moszkvában három napos tartózkodása alatt megbizonyosodott róla, hogy felkeltette mind az orosz elhárítás, mind az orosz fővárosba telepített kínai hírszerzés figyelmét. Tel Avivban, régi Moszad-kapcsolat révén sikerült lerázni a román kettős ügynököket, akiknek a moszkvaiak átadták. Azok persze, felszívódásából arra következtettek, hogy vér profival van dolguk, és mindent bevetettek, hogy újra szagot kapjanak. Ezalatt nevezett Abel Moskovitch jeruzsálemi ügynök a kevesek által ismert sivatagi úton Amanba tevegelt vele, ahonnan Hong Kongon át a tajvani fővárosba röppent. A tervmódosítást természetesen utólagos engedelmet kérve még útban Kelet-Ázsia felé jelentette, a megfelelő kódot megadva. A tajpeji reptéren nem észlelt követőt. Akadálytalanul és nemes egyszerűséggel felszállt a számára kijelölt amerikai konténer hajóra, amelynek kapitánya CIA titkos megbízottként tudott róla. Ha netán észrevétlenül mégis követték volna a fél bolond világot behálózó kínai elhárítás ügynökei, amit nem tartott valószínűnek, kénytelenek voltak elveszíteni: a hajó rajta kívül senkit nem vett fel. Éjszaka szuperérzékeny mozgásérzékelők vigyáztak, hogy akármelyik titkosszolgálat legkülönlegesebben kiképzett ügynöke se kúszhasson fel a fedélzetre, némi kényszerű fürdőzést követően. A zöldnek nyilvánított kikötőben megadott japán úticél helyett Sanghaj felé hajóztak.

A szállítmányt ténylegesen Wuhanba kellett eljuttatni, de ő kiszállt a Jangce torkolatánál, és keresett egy folyami kereskedelmet bonyolító dzsunkát, amely Csunkingba, a ködök városába tartott. Mintegy véletlenszerűen, a jól beidegzett kommunikációs technikával, meghitt beszélgetést kezdeményezett a zordnak tetsző kapitánnyal. Elhitette vele, hogy ő a ferdeszemű szívéhez közel álló kínai folyókat tanulmányozó híres földrajztudós, Nobel-díjra is jelölték, és a Három szurdok érdekli. Dicsérte mint a folyó tapasztalt ismerőjét, kifaggatta vízállásról, vízi állatokról, éghajlati tényezőkről, és észrevétlenül arról, ami valójában érdekelte: a hatóságok elméleti és gyakorlati működéséről, illetve a civil lakosság és a hatóság viszony rendszeréről. Wuhanba érkezve „váratlanul”, megszakította útját, nagylelkűen felajánlva, hogy az útidíj különbözetet nem kéri vissza. Alaposan megindokolta döntését, eljátszva a megtervezett telefonos nagyjelenetet, amelyben megbízói, az ő vehemens tiltakozása ellenére, a kapitány füle hallatára új feladatot adtak: tanulmányozza a Han folyó és a Jangce egyesülésének víztani aspektusait, a szurdokok megvárják. Folytatólagosan felhívta nejét, sajnálkozott, hogy küldetése hosszabb lesz a tervezettnél, el kell halasztani a közös nyaralást a Bermudákon. Érdeklődött gyermekei hogyléte felől, sőt a tizenhat éves Sarahval meg is beszélte, legyen türelemmel, ami késik nem múlik, menjenek nélküle óceán-parti nyaralójukba. Hogy a feleség és a lánya létező személyek voltak-e, vagy a legendához tartozó munkatársai, nem tudni: magánéletét áthatolhatatlan burokban tartotta, senki nem tudhatta van-e „másik” élete valójában, ha egyáltalán lehet beszélni az ő esetében civil szféráról.

A Vienna Hotelben foglalt szobát három hónappal korábban, amikor még tombolt a járvány, minden nagyon olcsó volt. Elvégre egy igazi turista, mint aminek ő látszani igyekezett, az alacsony árat és a tisztességes komfortot egyesítő ajánlatokat lájkolja. A szálláshely a turisták kedvence volt. A fő helybeli látványosság, a Sárga Daru Torony alig egy kilométerre emelkedett, nevezetes hidak, dús bevásárlóközpontok voltak a közelben, senkinek nem lehet feltűnő, hogy egy amerikai kínai ott foglal szállást. Az akció szempontjából is kiváló: könnyen megközelíthető az újra megnyílt nedves piac, és a virológiai laboratórium, a járvány feltételezett forrásai.

A harci feladatot személyesen az elnöktől kapta, akit apja révén gyerekként ismert meg. Apja, harmincas éveiben, amikor ő kisiskolás volt, majdnem baráti kapcsolatot ápolt a későbbi elnökkel, két évig közös vállalkozást vittek. Alig volt meglepő, amikor közvetlen főnöke közölte, hivatalosak a Fehér Házba. Az elnök arra kérte, amit főnökétől parancs formájában is megkapott, hogy szerezzen bizonyítékot a koronavírus megjelenésének tényleges körülményeiről. Kimondatlanul is érzékeltette, hogy sokféle, ám gyaníthatóan tendenciózus információval látták el, szüksége van egy kipróbált, neki elkötelezett informátorra, aki a haza és elnöke iránti múlhatatlan szeretetből érdekmentesen kutakodik és elemez.

A teaházból a szállodába menet bevásárolt néhány titkos akcióknál elengedhetetlen cuccot, amelyek listája olyan titkos volt, hogy itt sem nevezhetjük meg. Gyakorlatilag semmit sem hozott magával, ami identitására utalhat a hamis útlevélen kívül. Az igazit, ami természetesen szintén hamisítva volt a konténer hajón hagyta, a szárazföldön használatos Chen Bin névre szólt, ő vigyorgott bajszosan az esetleges ellenőrző szervre, Li személyi adataival büszkélkedve.

Amit csak lehetett összeolvasott a témában, nem beszélve a hírszerzés által gyűjtött nem nyilvános információkról, és a délutánt azzal töltötte, hogy a darkneten elérhető adatokkal, frissítse tudását. Így is mintha vak sötétben tapogatózna. Este megvacsorázott a hotelben, úgy tűnt, nem figyelik. Másnap kora reggel helybelinek öltözve, nyitás után nem sokkal belépett a Huanan piac nyugati szárnyába, ahol élő és vágott állatokat árultak.

Nyelvi problémája nem volt. Nagyapja a húszas években, amikor a kínai vagyonosok többsége Tajvanra menekült, Wuhanból Sanghajba, majd onnan New Yorkba hajózott, feleségével, s fiával, Robert Li apjával, Channal. Otthon a délnyugati mandarint beszélték, bár apja zsidó lányt vett feleségül. Chan Li litván zsidó nőt választott, aki a második világháborúban Sanghajba menekült családból származott, a kommunista hatalomátvételkor hagyták el a várost, s telepedtek le az USA-ban. Már Sanghajban gyermek lányként tanult karatézni, New Yorkban Chan Li karate-klubjában folytatta az edzést. Tanítványként szinte természetes volt, hogy elfogadja férje kívánságát: előbb tanulja meg jól férje nyelvét, amit Sanghajban már némileg elsajátított, aztán jöhet a gyermekáldás. Mert ugye az anyától tanult nyelv nyújt egészséges biztonságot az utódnak. Sarah cserében a névadás jogával élt, így lett ő Robert, a húga Sulamit Li.

Azzal a legendával igyekezett információkat szerezni, hogy albérletet keres. Egy titkosügynök nimbuszának nem árt, ha legalább két szállással rendelkezik, az egyikről ne tudjon a hatóság. A piacon az élő állatok, főleg denevérek árusaival csevegett. Többen is kínáltak kiadó szobát. Első este számbavette az ajánlatokat, de nem döntött. Második nap találkozott egy fickóval, aki azzal reklámozta áruját, hogy az ő denevérei igen keresettek, a közeli biológiai labor is vásárolt tőle. Ezt speciel nekem küldte az Ég, örömködött magában. Gurulós bőröndöt vett, ingeket, nadrágokat, törülközőt, tisztasági dolgokat, s beköltözött a denevér árushoz. Miután berendezkedett, a környékmegismerésénekaléibijével sétlt a környező utcákon. Felbérelt egy kölyköt, hogy a jó előre megfogalmazott hamis üzenetet tartalmazó borítékot elvigye a szállodába.

 

(Folytatása következik: Hulla a Sárga folyóban)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ