Hozzon egy kantoni kacsasültet, és még egy whiskyt

 

戲仿

 

(Az előző rész tartalmából: Robert Li gépkocsit kölcsönöz, megtekinti a Sárga Darut. Véletlenül találkozik a laborbeli kutatónővel, találkát ad neki. Észreveszi, hogy követik. Menekülésre fogja, s nekifog a jól végiggondolt akció végrehajtásának.)

 

Az első piros lámpánál a rendőr nem slisszolt át a sárgán, pedig megtehette volna. Tehát összetartoznak. Kockáztatni kell. A rendőrautó mellé húzott a belső sávra. Fél szemmel figyelte, hogy viselkedik. Úgy tűnt, nem keltette fel az érdeklődését. A következő lámpasorhoz a sárgánál érkeztek, a rendőr átcsúszott, ő bevágott a szemetes elé. Fékcsikorgás. A mögötte haladó kihajolt az ablakon és átkozta. Csak centiken múlott az ütközés. Amikor újra zöld lett, és tovább indultak rájött, hogy a rendőrautó letért a főútról, nem várta meg a szemetest. Mégsem tartoznak össze. Sürgősen akcióba kell lépnie, nehogy felkeltse a sofőr gyanúját, és segítséget kérjen. A szemetes sávot váltott. Mindenképpen előzni akart, ő nem engedte. A következő lámpánál, amikor azt hihette, kibújik, bevágott elé. A sofőr kihajolva fenyegetőzött, rázta az öklét. Cselekednie kell. Bekapcsolta a villogó vészjelzőt, kiugrott, elkapta a derékig kihajoló férfi vállát, a ballal lefeszítette a nyakát, teljes erővel tarkón vágta. A biztonság kedvéért a boxert is a kezén hagyta. Az ernyedt testet visszatolta a fülkébe. A párhuzamos kocsisor elindult, a mögöttük lévők dudáltak. Belülről kinyitotta az ajtót, megkereste a raktér központi zárját, bekapcsolta a vészjelzőt, hátra rohant. Intett a kocsiknak, hajtsanak tovább, ami persze, nem volt könnyű, a sávjukon pillanatok alatt dugó keletkezett. Mindegy, a lehető leggyorsabban meg kell keresni a csomagocskáit. Nem volt egyszerű feladat, a konténer a legelső volt a sorban. A csomagot viszonylag könnyen megtalálta, üres papírdobozokat raktak rá, érintetlennek látszott. Kifelé menet késével mindegyik pecsétet felszakította, ne tűnjön fel, melyikben kereskedett. Mire kiért, egy fekete furgon állt mögötte, egyenruhás fickó várta. Visszacsapta az ajtót, közben övéről lecsatolta a minitűt a kábítószerrel. Ráordított a valamilyen őrző-védő szolgálat emberére, hogy tűnjön el, semmi köze a kettőjük meccséhez. A fickó meg akarta állítani, kénytelen volt boxert használni. Épp idejében érkezett a fülkéhez, a sofőr már kinyitotta a szemét. Nyakába szúrta a tűt, fél napig biztos nem tér magához. Felhúzta a szélvédőt, kikapcsolta a motort, becsapta az ajtót. Nem lesz egyszerű kinyitni. Beugrott a saját kocsijába, beletaposott a gázba. Az első mellékutcán lefordult, hajtott egyik utcából ki, a másikba be, minden átgondoltság nélkül, tíz perc múlva megáll valahol, és a gps-szel megkeresi önmagát. Közeledő vijjogás hallatszott, a helyszíntől légvonalban alig-alig távolodhatott el. Megállt egy nagyáruház parkolójában, betájolta tartózkodási helyét, s a legközelebbi postafiókot. Lecibálta magáról a sárga overált, mindent bepakolt hátizsákjába, letörölte az esetleges ujjlenyomatait. Kesztyűben dolgozott, de a kölcsönzés óta nem emlékezett pontosan, hozzáért-e valamihez kesztyű nélkül. Gyalog ment tovább. A postán váratlan fordulat: elfogyott a kisméretű dobozuk. Hol a legközelebbi posta? Megmondták: félő, zárás előtt nem ér oda. Neki ezt ma postáznia kell, másnap elutazik, nem lesz rá ideje. Milyen a legkisebb méretű dobozuk? Két cipősdoboznyi. Drágább. Méret és súly függvénye a küldési díj. Nem számít, adjanak valamit, amivel kitöltheti az üres teret. Remittendákat szedtek össze, sikerült lezárni, megcímezni. Feladónak albérlete címét adta meg. Miért küldi azonos címre mindkettőt? Miért nem csomagolta egybe? – okvetetlenkedett a postai tisztviselő. Mert azon a címen két megrendelő található – magyarázta készségesen. Záróra lett, mire felszabadultan kiléphetett az épületből.

El fog késni a találkáról. Már, ha eljön a hölgy. A késés sértés a kínai etikett szerint. Nincs idő teketóriázni. A bérelt kocsival veszélyes lehet, hátha lezárták a környéket, hátha felírta valaki a rendszámát. A kocsi mindkét oldalára felfestett kölcsönző-reklám is feltűnő. A térkép szerint légvonalban 9 kilométer az Intercontinental, az ténylegesen a duplája is lehet. Ha kap taxit sem biztos, hogy a délutáni csúcsforgalomban idejében odaér.

Hét múlt öt perccel, amikor beslisszolt az Intercontinental forgóajtóján. Nem volt ideje tájékozódni az interneten, kérdezősködnie kellett, hogy jut el a vendéglőbe. Rögtön rádöbbent, nem adott pontos helyszínt. Vajon melyik vendéglátó egységre értette a meghívást a selyem szavú? A Yue kínai vendéglőre? A Han Caféra? Netán a Lobby Lounge-ra? Valószínű a kutatónő sem jártas a wuhani éjszaka rejtelmeiben, ha ezt nem kívánta tisztázni. Vagy eleve esze ágában sem volt találkozni, csak kínai módra sejtelmesen hagyta, higgye azt, ami neki a legjobb? Lehet családja van, lehet, este is köteles a küldöttséget istápolni. Szerencséjére a lanyha turizmus miatt alig lézengett néhány vendég az étkezőkben, könnyű volt átlátni, hogy a nő sehol. A Han Caféban telepedett le, szemben a bejárattal. Megkérdezte, fizethet-e kártyával, megnyugodott a pozitív válaszra. Még vár valakit – magyarázta a pincérnek –, addig is jól esne egy Jack Daniels. Hamar kihozták az italt. Átgondolta helyzetét. Küldetés teljesítve, az eredmény viszont kétséges. Ki tudja, mit tartalmaznak az elrabolt üvegcsék? Majd otthon minden kiderül. Már amennyiben hazajut a csomag. Már amennyiben ő sértetlenül hazajut. Nem maradt más dolga, mint a lehető legfeltűnésmentesebben visszavonulni. Meglapulni, míg a hajóról jelzést kap. Küldött sms-t a kapitánynak, hogy ő útra kész. Választ nem kapott. Hol töltse az éjszakát? Az utcán kóborolni veszélyes. A hotelben letartóztathatják. Az albérletben kérdés, nem adta-e fel a főbérlő. Bár központi ügynöknek lenni elég félelmetes dolog, hogy ne akarjon ártani. Esetleg itt helyben kér szállást. Biztos van üres szoba, alig lézeng néhány vendég. Arra riadt, hogy a pincér tornyosul előtte, kérdőn. Bizonyára az étvágya felől érdeklődött. Igen, enni kíván. Hozzon egy kantoni kacsasültet, és még egy whiskyt. A pincér meghajolt, tehát minden rendben. Körözést is kiadhattak ellene. De miért teremtettek volna összefüggést egy idegen csoportba befurakodó amerikai turista a Sárga Daruban, és a titokzatos labor szemétszállítójának megtámadása között egy tizenvalahány milliós városban? Az amerikaiak sosem tudják az illemet. A közlekedési incidensnél semmi súlyos nem történt. Az őrző-védő a kocsijának dőlt, nagy kár nem érhette. Az hogy a támadó keresett valamit a konténerekben, látszólag semmilyen összefüggésbe nem hozható a Sárga Darubeli gyanús amerikai konzulátusi dolgozóval. Nicsak, a selymes hangú! Milyen csinos maszk nélkül. Mennyi lehet? Harminc, harminckettő? Egy órás késés, vajon, hogy magyarázza meg? Egyáltalán, miből gondolta, hogy ő megvárja? Sejt valamit? A megjelenésének komoly oka lehet, annak semmi értelme, hogy megsértse, mielőtt megismerné. Esetleg küldték? Illedelmesen talpra ugrott.

– Nagyon örülök, hogy látom. Ne aggódjon a késésért, én is késtem, szerencsém, hogy nem tudott pontosan érkezni. Mit rendelhetek?

– Talán be kellene mutatkoznunk mindenekelőtt.

– Természetes. Chan Bin földrajztudós vagyok, szolgálatjára. Nem adtam volna névjegykártyát? Elnézést, kissé szórakozott vagyok.

– Nem adott, nem is lett volna alkalmas a helyzet. Liu Feng, mikrobiológus.

– Elnézést kell kérnem, hogy hazudtam délelőtt. Csak azért, mert tényleg nagyon szerettem volna helybelitől hallani a Sárga Daru…

– Ha fel szeretne pattanni a sárga darura és elrepülni, ne hazudjon tovább, én sem fogok udvariaskodni, nincs időnk ilyesmire.

És elmondta, hogy miután a küldöttséget vissza kísérte a szállodába ebédelni, és bement a laborba, két titkos ügynök várta. Arról faggatták, mit tárgyalt vele a Sárga Daruban. Hiába tagad, felvételek bizonyítják, kapcsolatba léptek. Elmondta szó szerint az elhangzottakat, de nem hittek neki. A találkáról hallgatott. Robert Li úgy tett, mintha a nő afférja a kínai titkos ügynökökkel hidegen hagyta volna. A beszámolóra úgy reagált, hogy ezek szerint igazak a nyugati híresztelések, hogy Kínában mindenkit megfigyelnek. Őt is követték egy darabig, de úgy vélte, ez egy fajta couleur local, nem kell komolyan venni. Őszinte empátiával érdeklődött vendége élete felől. Úgy tűnt hitelesen. Liu Feng visszament időben a doktorálásig. Kínai állami ösztöndíjjal a Harvardon péhádézott, jól megtanult angolul, amikor hazament, sokat zaklatták, azt feltételezve, hogy a CIA beszervezte. Aznap megint előszedték a vádat. Aztán kiderült, más bajuk is van. Kapcsolatba került-e azzal a takarítóval, aki a balesetet okozta? Aki „véletlenül” megnyomta a vészjelzőt, és míg a káosz tartott, ki tudja, mit művelt. A fickó nem az, akinek hitték. Az igazi takarító furcsán viselkedett, nem nagyon emlékezett az ügyre. Amikor vallatóra fogták kiderült, ő valójában átaludta a napot. Egy gyanús idegen jutott be az ő belépőjével az Intézetbe. Akit tulajdonképpen nem ismert. Ki tudja ki küldte?

 

Zsubori Ervin fotója

 

(Befejező rész következik: Elkapja-e a kínai kémelhárítás Robert Lit, vagy megússza?)

Korábbi részek

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ