Szép õsz/Káfé Jóna Dávid: Õsz
Szép az õszünk. Neked errõl mi a véleményed?/Önnek errõl mi a véleménye? Írd/írja meg a Káfé számára… 23 sorban. Tisztelettel Gergely Tamás/Káfé
Ősz – Jóna Dávid
Ősz 1.
Szelíd halál, törvényt követ,
látszódnak a sóhajok,
vízre hulló levelek,
mint apró kicsi csónakok
szelik a vizet.
Ősz 2.
Kekiszínű vakolatingében
áll mellettem a présház,
a diófa dühösen a homlokát a cserepeihez veri,
a múlandóságát beismeri,
miközben köpködi, nyálazza a járdát a köd,
csontot villant a nyári dög,
felejteni készül a világ.
Ősz 3.
Rongyos az akác,
átvérzett levelüket rázzák a fák,
a nádas hajlong a nedves szélben,
olyan ott a vízparton, mint egy széttépett szalmazsák
a megkísértett villámfényben,
dörög, mint az üvöltés utáni tompa végzet
egy faluszéli mészárszékben,
hol megszokott a halál.
Ősz 4.
A kőris, a vérszilva, s a juhar
Te jó ég mennyiféle bordó,
a felhő hasa köldöknél ereszt,
mint egy abroncsvesztett hordó.
Mállik csendben az elágazásnál
a homokkő kereszt.
Ősz 5.
Mint megvakult szamuráj,
az ág csapkodja a vizet,
télikabátját keresi a táj,
hajlong hozzá a nyírfaliget,
és sustorog,
lombok zsebkendőjébe
még egyszer, utoljára belezokog,
búcsúzik a nyár.
Pusztai Péter rajza