Bükkerdővel borított tömbként magaslik a vulkáni peremfennsík egyik maradványhegye, a Siklódi-tető, 1025 m magasságban az Erdélyi-medence keleti peremén a Bekeccsel átellenben.

  A tetőről déli irányba leereszkedve megközelíthető az az andezit-agglomerátumból, vulkanikus kőzetekből álló sziklafal, amely a Siklód-kő nevet kapta.

 Kiülök a Siklód-kőre. Kilátás nyílik Siklódra és a sóvidéki dombságra. Gyönyörű napsütéses idő van. Nyári meleg és őszi színek. Még jócskán van a zöld színből, de már megjelent a sárga, a barna, a vörös és a lila. E színek mellé csatlakoznak a hecserli, kökény és som színei. És a szép őszi kikerics lilás rózsaszíne.

 Gyönyörű az ősz is. Eddig, ha kérdezték, melyik a kedvenc évszakom, a nyár volt a határozott válaszom. Diákként a nyári vakáció, tanárként a nyári szabadság nyújtotta kóborlási lehetőség léptette elő a nyarat az első helyre, amely lehet, hogy előkelő helyezés, de több veszteséggel jár, mint amennyi lelki gazdagodással.

 A kedvenc kijelölésé mintha gyengítené a rácsodálkozás erejét a többi évszak szépségének kiaknázásakor. A kedvenc megnevezése egyfajta beidegződés, és minden beidegződés a korlátozás melegágya.

 A kedvenc megnevezésekor először szűkítened kell egy bizonyos megközelítésre. Az évszak esetében a klasszikus évszakszimbolikára, az évszakok valóságos színeire vagy a saját évszakhoz fűződő élményeidre.

 A kedvenc népdalaim kifogyhatatlansága utalt már az effajta előléptetés korlátozó jellegére, de a kedvenc melléknév kiűzését a sablonok tárházából a tegnapi őszi séta segítette elő. A kirándulást követő napon G. Tamástól érkezett Szép az őszünk? kérdés pedig katalizálta a megfogalmazást.