Szép õsz/Káfé Szele Tamás: Küzdelmes ősz, tajtékos napok (Boris Viannak, kissé kesernyésen)
Szép az őszünk? Hát, biztos van, aki szépnek találja, én inkább küzdelmesnek.
Mint többnyire külpolitikai témákkal foglalkozó újságírót, sokkhatásként ért a Hamász minden emberi képzeletet felülmúlóan brutális támadása Izrael ellen. Eddig is sokat kellett foglalkoznom Oroszország Ukrajna elleni inváziójával és az orosz társadalom egyre riasztóbb válságtüneteivel, most már a szövevényes közel-keleti viszonyokat is át kell látnom valamennyire. Ha még Észak-Korea is elkezd mozgolódni vagy Tajvanon történik némi kellemetlenség, meglehet, szét is szakadok, hiszen ezekről mind írni kell, ami még időbeosztás szempontjából is lehetetlen.
Nekem magamnak azért is küzdelmes ez az ősz, mert rákényszerültem arra, hogy felújítsam a lakásomat, és szembesülnöm kellett pár kellemetlen ténnyel. Elsősorban be kellett látnom: ha építkezési munkálatokról van szó, a Kárpát-medencében a költségvetés mindig csak hozzávetőleges, alulról zárt, felülről nyitott, elvi összeg, bár ezt talán csak a végén tudom meg pontosan, de mindenre fel vagyok készülve. A tér nem tér, az idő nem idő, a körülmények mindig hátráltatóak, a lakásra nem érvényesek sem a fizika, sem a geometria törvényei – például négy dolog nincs benne, úgymint vízszintes, függőleges, merőleges és párhuzamos. Vannak viszont rejtelmes, visszatérő beázások, titkon penészedő falak és ősi, elfeledett, sehonnan sehová vezető vízcsövek. Szóval, mint Bolyai, a semmiből egy új világot kell teremtenem, csak nálam nem metszhetik egymást a párhuzamosok.
A sajtószakmára nagy veszélyek leselkednek, az eddigi online terjesztési módszerek kezdenek csődöt mondani, ráadásul a minden bizonnyal orosz zsoldban álló hackerek két lapot is tönkretettek, lesöpörtek a világhálóról, ahol dolgoztam: az egyik, a Zóna még a sajátom is volt. Most harcolok azért, hogy valamiképpen visszakerüljünk.
Küzdelmes ez az ősz, tajtékosak a napjai, ha nem is úgy, mint Boris Viannál.
Csak ne kövesse kemény tél.