Káfé Fõnix: Milyen kávét iszol, mikor, hol, kivel?

Fiatalkoromban nem ittam kávét, mert nem volt. Létezett ugyan egy gyanús eredetű nechezolnak nevezett nagyon keserű valami (Romániában), amit, hogy iható legyen, meg kellett volna édesíteni, de cukor sem volt. Így nem kávéztunk.

Feketén és jó drágán vettek azért csempészett szemeskávét, aranyszínű volt a csomagolása, de vigyázni kellett, nehogy becsapjanak. Illatra és tapintásra stimmelt az áru, azonban felbontva ott volt a döbbenet: a felső réteg alatt közönséges bab. S milyen szégyen, ha ez került a doktorhoz! Mert ez valuta volt, előnyökért adták-kapták, körbejárt, meg nem itta senki.

 Manapság háromféle kávét iszom: hajnalban, s ez talán nem is tartozik ide, bár ha a nechezolt említettem, akkor ezt is, „lütyit”, három az egybent. Az iskolában sztresszivóként eszpresszót egy pötty édesítővel. A békés kávézásnak megadom a módját: lent a nyárikonyhában vizet forralok egy nyeles ibrikben, beleteszek csészénként egy kanál kézzel darált kávét, megvárom, míg majdnem kifut, akkor felkapom a lángrózsáról az edényt, s ezt még kétszer megismétlem. Aztán egy kanál hideg vizet csorgatok a habra, ettől a zacc leszáll az aljára, nem kell szűrni. Nagyobb csészébe öntöm, egy idő óta porcelánba, egy kockacukrot merítek bele és Dzsida Jenőre gondolok. Leülve kortyolgatom, lábamnál a kutya, ölemben a macska. Itt tartok kávéügyileg.

*A Szent Márton köpenye címû regény szerzõje

Így kávéznak a Káfé barátai