Emlékszem, 1989 előtt, ha nagymamámnál voltunk, és ők ugyebár nehezen tudtak beszerezni jó kévét, hát cikóriakávét ittunk. Megtörtént bizony az is, hogy az se volt, így nagymamám a kemencében sütött házikenyérhajat őrölte meg. Mi pedig, testvér, unokatestvér, akárki ki épp ott volt, sorban álltunk, vagy ültünk a nyárikonyhában, kezünkben kis piros babos csiporkánk, töltöttük a forró vizet, arra meg olykor, egy kicsi frissen fejt tejet öntöttünk, botfalusi kockacukrot tettünk bele, és állítom ma is, egyik legkülönlegesebb ízű, nagyon finom „kávé” volt az.

Máskor babkávét vettünk, szemeset, megőröltük, és például édesapám, miután hazajött Líbiából, az ottaniaktól eltanult módszerekkel, akár egy mázas csuporban is olyan kávét főzött, de olyan illata volt, hogy sajnálatosan azt, és sem az ízét, ma sem érzem.

Koránkelés van napjainkban is: egészségügyi problémáim miatt, két deci langyosvízbe két evőkanálnyi házialmaecetet töltök, s miután megittam, hol eszek valamit, hol nem, a kávé jár az eszemben. No, jó, nem csak az, máris érzem a cigaretta ízét is… Négy hónapig álltam meg, hogy ne… de utána visszaszoktam. Sajnos, vagy sem, ez van!

Munkába való készülődésem alatt le is főzök gyorsan három adag babkávét. Kétujjnyit a pohárban hagyok, rágyújtok rögtön. Az előre előkészített verseskönyv kezemben, kinyitom, a könyvjelző két újbegyem között, olvasom a címet, az első sorokat…  Egy korty kávé, ízelgetem kicsit, a vers szövegét szintén, aztán egy slukk a cigarettából, aztán megismétlem az egészet. Csak a vers, a szöveg, a strófa mi képpé, hangokká, selymes vagy éppen kőpontos acélossággal koppan és csörren, hozzám simul, belém ég, szétolvad valahol mélyen odabent. Szívemben, lelkemben, egész testemben, nem tudom, de bennem.

Kávé jön, kortyonként, apró kis kortyonként, befele szétömlik, mint a csók, terjed szét, ahogy egy simogatás. Cigaretta füst, kávéillat, versérzet, szóveret.

Néha elfeledkezem rendesen felöltözni. Papucsban, felemáscipőben is indultam el. Nem is értem, hogyan lehet úgy elgondolkodni. (Pedig van min!!! Azért jobban is odafigyelhetnék dolgokra, mert hogy is mondjam, tavaly a járdán úgy elütött egy kerékpáros, hogy szinte annyi lett. Megúsztam egy mély és hosszú hasadással, itt meg ott pedig a kulimánc ment le, s még ez is hagyján, de mióta cukorbeteg vagyogatok, alig jött helyre az egész.) De most komolyan: mondja valaki, valaki, ki roppant szeret olvasni, és minden, ami ezzel jár, szóval mondja meg valaki, a jó könyv, ahogy kézbe kerül, ki az ki szívesen leteszi? No, ugye! Senki!

Hiába annyi kávé, hiába annyi és egyre több könyv, ami igazán jó, mi nyomot hagy, mi jó érzést kelt, ami csöndesen szólít meg, mi ad és nyújt valamit a léleknek, a testnek, abból egyre kevesebb van. Hangosabb, annál több. Kicsit olyan „…üres szekér szindróma”-féleség uralkodik manapság, azt hiszem. Minél üresebb, annál jobban zörög. A kávé, nemkülönben…. Van-e annyi tibetmacska a világon, hogy utánuk bárhol, akárhány embert kiszolgáljanak a Kopi Luwak-féle kávéval? Kötve hiszem…

Elkalandoztam. Bocsánat!

Kávé fogytán. A versnek sosincs vége. S fejemben tovább él… Képzelgés rendületlenül. Álom, álom. Megvalósításnyi álom: ennyi kell is.

Hétvégén kettő-három vers, néha a görög drámák kerülnek terítékre. Úgy reggelente. Rítus ez már. (novella, regény, egyéb, azok esténként fotelben, ágyban).

Egészség, könyv, kávéillat. Béke. Szeretet. Együttérzés.

És azt hiszem, a régi kotyógókban még most is finomabb kávé fő le.

*

 

Káfé barataink így kávéznak

1. Kornelia Dohmen:
   2023. november 3. 12:49

   Kedves Levente!
   Köszönjük szepen az erdekes es informativ kävebeszämolot!
   A reszletes leiräsnak köszönve betekintest nyerhatünk a szep gyermekkori es nagymamäs idök emlekezeseibe, a felemäs mindennapokba,-na, de azert ne üssön el meg egy kerekpäros vagy valaki mäs-, meg hät a jelenlegi käverituäledba….mintha elöttünk peregnenek le az esemenyek, szinte lätni mindent. ..ha pär lepessel közelebb mennek, hogy ugye többet lässak a cigarettafüsttöl, bizony ereznem a finom macskakäve illatät, meg bele is kukkanthatnäk a könyvbe, vajon most eppen mit olvasol?
   ( A hozzäszoläsomban az ekezeteket, föleg a hosszut, oda kell kepzelni!)
   Üdvözlettel, Kornelia Dohmen

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ