Dinók Zoltán: Az első vers és az első szerelem
Jolán munka után mindig verseket írt. Még nem jelent meg neki egy sem nyomtatásban. Pedig azt szerette volna. Elege volt abból, hogy csak a fiókjában hevertek. Rímelős verseket írt. De mégse fogadták el a lapok… Jolánt az elutasítás elkeserítette…
Eladó volt egy élelmiszerboltban. Nyolc órában melózott. De nem tudott önálló lenni… Végül is nem is akart a maga lábán megállni. Nem tudott volna főzni, mosni magára… Sajnos. De nagyon művelt lány volt. Shakespeare-ért rajongott. De nem is a drámáiért, hanem a szonettjeiért. De sok költőt ismert. Persze a prózát is imádta. Hemingway is nagy példakép volt.
Aztán Jolán egyre jobb verseket írt. Az első verse a negyvenedik lett, amely nyomtatásban is megjelent. Persze egy gyengébb lapban… Ám nagyon örült neki… Szülei büszkék voltak rá.
– Még költő is lehetsz! – mondta Sanyi.
– Az akarok lenni. – felelte a lány.
De Kata is büszke volt rá. Majd Jolán legjobb barátnőjének is elújságolta a dolgot. És összejöttek megünnepelni… Rózsika is szerette a szép verseket. Együtt akartak moziba menni, egy szombati napon. Jolán nem volt pedig olyan bulizós fajta. Rózsika jobban. De sokat dolgozott a versen. Meg aztán a munkahelyén is nagy a hajtás, járt neki a szórakozás… Rózsika külön élt a szüleitől már. Ezért Jolán még irigyelte is. De sebaj, a versekhez tehetsége van, ez számít. És igazából lehet, hogy Rózsika irigyelte… Ő sem volt olyan boldog egyes-egyedül. Még fiúja sem akadt. Persze Jolánnak sem. Nem érdekelték őt a fiúk. Inkább a versek.
Aztán szombaton egy jó nagyot szórakoztak. Hazafelé jövet Jolán egy fiúra lett figyelmes. Jóképű volt, jól öltözött. Majd elbúcsúzott Rózsikától. Mikor hazatért, szülei már nyugovóra tértek… Jolán kicsit mélabúsan bújt az ágyba. Másnap dolgoznia kellett. És aztán dolgozott is. Kicsit kialvatlan volt. Aztán nem hisz a szemének, amikor egy srác belép a boltba. Ez az a fiú, akit szombaton este látott…
– Egy kiló kenyeret kérek! – mondta.
– Máris! – tette a dolgát zavartan Jolán.
– Meg egy liter tejet is!
– Máris. – mondta Jolán elpirulva.
A srácnak valami különös volt. Úgy érezte, mintha ismerné ez a lány… Meg is kérdezte:
– Ismer maga engem?
– Moziból hazajövet pillantottam meg magát.
– Tényleg?
– Igen. Maga olyan jóképű.
A srác zavarba jött.
– Maga is szép lány – mondta aztán.
– Nem innánk meg egy kólát a munkám után?
– De. Örömmel.
Jolán nagyon örült. Munka után először hazament, majd a tükör elé állva szépítgetni kezdte magát. A szülei látták, hogy valahová készül.
– Csak nem randevúd lesz? – kérdezte Sanyi.
– De igen. A moziból hazajövet egy jóképű fiút láttam meg…
– Nocsak! – szólt Sanyi.
– Készítsd el magad szépen! – mondta Kata.
– Úgy lesz! – mondta a lány.
– Vigyázz ám magadra! – mondta Sanyi.
Majd a lány elment. Olyan boldogan tért haza, hogy madarat lehetett volna fogatni vele… Megtörtént az első vers és az első szerelem esete is… S verseskötetével bújt az ágyba. De másnap dolgoznia kellett. Örömmel ment dolgozni… S versei egyre jobbak lettek. Már érettség érződött belőlük… Jolán megpróbálkozott a prózával is, de az nem ment neki annyira… S a szerelemről írt egy verset, amely meg is jelent neki… Aznap mikor elaludt, végre boldog családanyának látta magát, hiszen már benne volt a korban… Felejthetetlen álom volt az… Egy kezdő tehetség álma…
Pusztai Péter rajza
2023. november 6. 18:33
Mekkora baromság! Kár ennél több szót pocsékolni rá.